Március 18. van. A reggel csípős, szakad az eső, csiripelnek a madarak. Már elszürcsöltük a reggeli kávét. Talán a munkahelyen vagyunk és hetykén túllendültünk volna egy fontos, jeles napon.

Ez a nap pedig bármennyire sem úgy tűnik, más, mint a többi. Másként kelt fel reggel a nap, hiszen egy országos szinten ismerté, vagy mások szerint hírhedtté vált beszéd hat éves lett. Ebben Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter mondja el véleményét azon emberektől, akik nem hajlandóak tenni saját boldogulásukért.  

Nézzünk picit vissza, hogy mi történt 2011-ben, amikor a beszéd kiszivárgott. A füttyhadsereg jogelődje kikiáltotta a beszédet Lázár János #öszödibeszédjének és elmentek tüntetni. Az összes ingyenélő barom, aki munka helyett otthon veri a nem létezőjét, kicsapta a nyálát, hogy a szegényeket Lázár János lenézi a szegényeket. Volt itt Népszabadság hadjárattól kezdve, a Kormányinfón bekérdezésig minden. Pedig, ha megnézzük a beszédet, valójába csak kimondta azt, amit sokan gondolunk, tisztességesen dolgozó emberek. Bár a szöveg elvileg a megélhetési politikusokról szól, mégis azt gondolom, hogy a helytelen értelmezés is megállja a helyét és nem kell lábrázást kapni attól, ha valaki, még ha félreértve is, de kimondja a sokak véleményét. 

Picit távolabbról kezdve a magyar minimálbér a (430/2016. (XII. 15.) Kormányrendelet értelmében) 2017 január 1 -től havibér esetén 127.500 Ft. A bruttó magyar átlagkereset 2016-ban 256 900 forint volt - és kármennyire is csábít a téma, nem fogjuk elővenni a 47 ezer forint demagógiáját, amiből természetesen szerintem sem lehet megélni-. Ez azokról szólt, akik dolgoznak, értékes munkát végeznek és tesznek a jövőjükért. 

Nézzük meg az érem másik oldalát. Napi szinten tartom a kapcsolatot vidéki képviselőkkel, politikusokkal, valamint a vidéket járva testközelből is látom, hogy rendkívül sokan vannak azon emberszabású egyedek, akik viszont a szociális védőhálót kihasználva élősködnek a társadalmon. Egészen jó példa erre egy dél-kelet magyarországi példa, ahol egy új gyár épült. Láthatóan munkaképes, de a munka temetésére naponta hivatalos versenyző tolta a biciklit, majd megkérdeztem Tőle, hogy miért nem megy el dolgozni. A válasz a következő volt: "Én oda, dolgozni menni?! Rosszabb mint a börtön". Nincs munkája, sír a szája, hogy nem tud megélni abból a "kis pénzből", amit a Magyar Állam havonta dob neki, de dolgozni büdös. Mondanám, hogy a helyzet egyedi, de sajnos mindannyian tudjuk, hogy ez nagyon nincs így. A Magyar Kormány minden kommunikációja szerint, szeretné elérni a teljes foglalkoztatottságot. Bár a törekvés és a szándék helyes mindenki szerint, akit irritál az, hogy a fizetésünk jelentős részét adókban és járulékokban kell szétaprózni, addig a másik oldal a választások előtt mustáros virslivel a kezében megy éljenezni a baloldalnak, hogy kormányváltás esetén emeljék százszorosára a szociális segélyt. 

A félreértések elkerülése végett, szociális segélyre szükség van. Vannak olyan állampolgárok, akik igenis rászorulnak, mert a megszűnt munkaviszonyuk után átmeneti időre szükségük van erre a bizonyos védőhálóra. Itt pontosan azokról van szó, akik ezt sportszerűen használják és szó szerint élősködnek a rendszeren. 

Ahogy írtam, az egymillió új munkahely teremtése jól halad, a koncepció helyes, de sajnos a kormány csak munkahelyeket tud teremteni, észt, viszont nem tud osztani. 

Térjünk vissza Lázár Jánosra és vegyük elő a kis rejtett szürkeállományunkat, hogy tényszerűen tudjuk vizsgálni a szöveget. (Ha érzed, hogy nem rendelkezel kellő mennyiségű ésszel, csak kommentháborúzni jöttél, akkor most szállj ki az internetből. Továbbá, ne hozzuk most fel a kommentek között gyakran olvasható, "Lázárlopcsalhazudik" témákat, mert nem erről van most szó)

Lázár elmondta a beszédében, hogy Ő olyan példát látott, ahol apa, anya éjt nappallá téve dolgozik, tesz a családért és tehetnek egy lépést előre. Lázár példája elég jól bemutatja a beszéd lényegét. Kisgyermek korától kezdve politikus akart lenni és a nagypolitika meghatározó szereplőjévé válni. Egy közepes méretű városban kezdte pályafutását, ahol képviselő, majd polgármester lett. Ezt követően pedig a ranglétra fokait kettesével szedve lépett az országos politika színterére. 

Higgyük el, hogy aki nagyon akar dolgozni, az találni fog munkát. Lehet, hogy nem egyből a saját szakmájában tud elhelyezkedni, de hogy akiben felmerül némi szégyenérzet a #segélyes megszólítás hallatán és kellő ösztönző erővel bír, az tud találni munkát. A beszédben van egy fontos pont, amikor elmondja, hogy  "a lehetőségekhez mérten". Nem szerecsenmosdatás folyik most, hanem egy beszéd értelmezése. 

Az más kérdés, hogy Lázár János az adófizetők befizetéseiből kapja a fizetését, más szóval a választópolgárok tartják el és ebben a színezetben milyen a beszédet szemlélni, de azt gondolom, hogy egy miniszteri pozíció is fontos, mint egy takarító munkája. Mindketten dolgoznak, a munkájuk fontossága nem mérhető össze, de Lázár János pozíciója nélkül nem haladna az államigazgatás, a takarító munkája nélkül pedig belefulladnánk mocsokba. Egy szó, mint száz, vegyük észre a szavak jelentését és nézzük azt az oldalát, hogy valóban vannak olyan agy nélkül élő, emberszabású majmok, akik a szociális védőháló adta kényelmes, puha helyzetben érzik jól magukat ahelyett, hogy elmennének dolgozni, jó példát állítanának a gyermekeik elé és lenne önbecsülésük. 

Most pedig hallgassuk meg közösen a beszédet, mellyel Lázár János sok dolgozó, magyar gondoltait megragadta, de egy prűd és gátlásos országban sajnos keveseket tudott megszólítani:

és most nézzük a bocsánatkérést: