Eltelt egy nap, sikerült megemészteni a tegnapi cikket. Akit megbántottam, remélem feldolgozta, így tiszta fejjel, mehetünk balra. Mielőtt belemennénk a pártok elemzésébe, vissza kell lépnünk egy lépést, hiszen vannak itt még fontosabb témák is.

A baloldali sztárképző és a Való Világ között elég nagy hasonlóság van alap esetben, de most inkább az éhezők viadalának 20. epizódját láthatjuk. Több, mint hét éve annak, hogy a baloldalon lévő szereplők „éheznek” és úgy kell nekik egy M5 metró projekt, mint egy falat kenyér, hogy a projekt 80%-ból fel tudják már tőkésíteni a pártjaikat. Nem mintha ebből a szempontból találnánk fehér bárányokat, hiszen egyik sem jobb a másiknál. Viszont nem mindegy, hogy a lopásba belepusztul-e egy gazdaság, vagy csak a növekedés tetején lévő marzs van megvámolva.

Mivel hamarosan itt a 2018-as választás, mindenki megérezte a pénz szagát, gomba mód jelennek meg azok a sztár fazonok, akik kellő indíttatást éreznek magukban arra, hogy a pénzeszsák köré férjenek egy esetleges kormányváltás után. Nincs ezzel semmi baj, hiszen ki ne szeretne köteg húszezresekkel tömött borítékokat, szolgálati autóval. (Helyben is vagyunk, ugye?) Az emberi természetet figyelembe véve elképzelhető, hogy vannak páran, akiknek a gondolkodása makulátlan maradna minden esetben, de azért gondoljunk bele… A pénz azért a gondolkodásra is befolyásoló erővel bír. Mindössze ez a vergődés és sivalkodás a szánalmas, amit hallani balról, egészen szánalmasnak tűnik.

Ha visszamegyünk az alapokhoz, akkor vegyük számba, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy politikai pártot fel tudjunk építeni:

• Pénz – valamelyik, az adott párt mögött álló gazdasági szereplőtől
• Ideológia – megfelelő célok és ideológiák kitűzése
• Média – hogy lehessen megfelelő csatornát találni az igéhez
• Megfelelő arcok – hiszen valakihez kötni is kellene a pártot
• Stratégia - amely meghatározza előre az irányvonalat

Utóbbi négy tényező, ha megvan, egészen szépen fel lehet húzni egy pártot, akár egy negyedév alatt is, (ezt tapasztalatból mondom). A baloldal helyzete viszont minden pártjával együtt annyira elkeserítő, hogyha nem vigyázok, még egy könnycseppet is el kellene morzsolnom vastag bőrrel megáldott, fényesen fehér arcomon. A régi oligarchák, akik még jól álltak a szocialista kormányok alatt, sikeresen átszínezték magukat. Ideológia szinte mindenhol ugyanaz: „Bukjon meg Orbán és a rendszere!”. A független média részre nem hajló információra éhes oldalának hallása egészen kifinomult lett. A megfelelő arcokról pedig inkább most ne beszéljünk egyelőre az Ő érdekükben, hiszen véletlenül valahol megjelenne egy hiteles arc és a teljes baloldali füttyhadsereg ostrom alá venné.

Mi a probléma? Mindenki sivalkodik, meg van zavarodva a pénztelenségtől és a lehetőség nélküli élettől, csábítja a pénz és a hatalom, ennél fogva egymást rágják szét, hogy a mindenki a lehető legjobb helyzetbe kerüljön. Ezt jól láthattuk a Momentum vezetőjénél is. Ahogy megjelent a politikába, első dolga volt belerúgni „#gyurcsányúr”-ba. Még a nevét sem ismertük meg rendesen, már sztárnak érzi magát és (egy TivTivytől ellesett mozdulattal)  megküldte a jobb lábával az ex-miniszterelnököt. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ezt egy Végvári – #országviláglegjobbmarketingesevagyok- Tibor, Hogyan kerülj be nulla forintból a médiába c. csoda szemináriumon hallotta, hiszen pénz nincs, média kellene, csak azt nem vette észre, hogy ezzel a baloldali hagyományokat ápolta, a szétbeszélést.

Hagyok időt megemészteni, holnap folytatjuk...