A Momentum mozgalomnak egyetlen sikeres tette volt alakulása óta: sikeresen megpuccsolta az olimpia rendezés lehetőségét, majd felkérték Chris Normant tanácsadónak. Hol rontották el?

A Momentum egészen ügyesen indult. Mozgalomként indítottak egy crowdfunding (a gyengébbek kedvéért: közösségi finanszírozás) kampányt. Összegyűjtöttek ~15 millió forintot (#nemsorosgyörgytőlkaptuk), összegyűjtötték a tenni akaró fiatalokat és mindent megtettek, hogy ne kerüljön sor az olimpiára. Sikerük volt, de minden siker annyit ér, mint a legutóbbi szereplés. Az első sikeres akció után, amikor a média még fent tartotta az érdeklődését, bejelentette két ismeretlen fiatal, hogy politikai párttá alakítják a mozgalmukat. Mindenki örült, mintha megnyerték volna a lottó ötöst. 

Most pedig vegyük sorra, hogy hol rontották el. Ígérem, rövid leszek.

Ami megvolt:

• Pénz – Ki tudja honnan 
• Média – A legutóbbi botránnyal megágyaztak maguknak

Amiről beszélgetni fogunk:

• Megfelelő arcok 
• Ideológia  
• Stratégia 

Megfelelő arcok

Párttá alakulásuk első pillanatában kirakatba tették a 89-es Orbán Viktor minden külső jegyét viselő, egészen jó adottságokkal megáldott Fekete-Győr Andrást, valamint kolléganőjét, Orosz Annát, akinek az ujja valamiért mindig közszereplés előtt találja meg a 220-at... Ha a közszerepléseik során mutatott testbeszédjüket elemezzük, az alá-fölé rendelt viszony egészen szépen kitűnik. Orosz Anna egyértelműen tiszteli és felnéz Fekete-Győr Andrásra, akitől távol ott van Soproni Tamás, aki egyértelműen tart a párt mindkét vezető tisztségviselőjétől. Soproni amúgy egyértelműen azon személyiségjegyeket hordozza, amely a későbbiekben még visszaüthet, hiszen hajlamos lesz úgy elnöki babérokra törni, hogy a vitát és a nyílt küzdelmet nem vállalja fel. (Ahogyan Gyurcsány(i) Ferenc mondaná: "Trust me" - majd meglátjuk)

Nem sokkal a párttá alakulás után feltűnt Demján Sándor, kormányközeli nagyvállalkozó egyik legjobb barátjának, Mécs Imrének a fia, Mécs János is. Ő egyértelműen hozza a fiatal burzsuj gyerek karakterét, aki annak ellenére, hogy még naivan szemléli a világot, ki akar szakadni az otthoni pénzesőből és saját maga akarja megmutatni, hogy valójában mire is képes. Sajnos mindannyian tudjuk (90-es IQ felett), hogy ezt a képmutatást nem sokáig lehet csinálni. El is jött az igazság órája, mikor is hősünk emberkedett egyet és olyan szépen megpróbálta lealázni a vidéki lakosságot, hogy azóta nem is láttuk sehol szerepelni. (reméljük Mécs János olvasta, hogy a blog csak a 90-es IQ felettieknek szól -> tehát nem Neki)

Akkor jöjjön Soproni Tamás, aki viszont nagy betyár volt és besétált az Echo Tv-be, ahol a nem várt kivégző osztag vezetője Földi-Kovács Andrea várta, aki még csak nem is volt elemében, de két az interjú közepén már előhozta Soproni igazi énjét. Mi történt valójában? Az alelnök "úr" élete interjúját próbálta adni és a mögötte hirtelen megjelent gazdasági erőcentrummal azt hitte, meg tudja váltani a világot. Ahogyan már jeleztem, emberünk hajlamos hirtelen haragra, nárcisztikus viselkedésre (ami megjegyzem szégyenből táplálkozik), valamint olyan lépésekre, amelyek etikailag megkérdőjelezhetőek. A nárcisztikus viselkedésre példaként egészen megfelelő, amikor az interjú során Örkénnyel és Karinthyval kontextusba helyezi saját magát. Már az első percben elkezdte jelzőkkel illetni a televíziót és vele szemben ülő riportert. 

Összességében már az arcok sem voltak megfelelőek, hiszen, ha mutatnánk pár fotót azon baloldali választóknak, akiket potenciálisan meg tud szólítani a Momentum, meglehetősen százalékuk tudna nevet párosítani a fotókhoz. 

Ideológia

Mit hallottunk a Momentumtól? NoLimpia, azaz, minden pillanatban az olimpia ellenességüket hangsúlyozták ki. Pár dolgot hallottunk, azok közül, ami meghatározza az irányukat, de komplett politikai program nincs előkészítve. Ennek megfelelően mindenki mondhat akármit, hiszen közös álláspont nincs. 

Talán még nem késő valamit alkotniuk, de a kommunikációjuk egyértelműen félrement, ha csak azt nézzük, hogy egységes álláspontot nem tudtak prezentálni a "párt" vezetői. 

Stratégia

Alapvetően egy politikai párt építése, ha az összes lábat megfelelően kialakítják, akkor egyértelműen sínre tehető. Amikor még csak a tervezési fázis van, (vagyis amikor Fekete-Győr András és pajtásai leültek sivalkodni a jelenleg regnáló kormányzati törekvések miatt valamelyik romkocsmában egy Heineken társaságában) akkor kellett volna kijelölni azon szakembereket, akik hadba állíthatóak és kellő tapasztalattal rendelkeznek egy párt felépítésére. Magyarul, szükségük lett volna egy megfelelő stratégára. Aki most azt mondja, hogy a Momentum egy mozgalom és lakossági felajánlásokból működnek, az kérem, hogy mára szálljon ki az internetből, igyon egy bögre forró kakaót és menjen tentikélni egyet.

Tehát egy megfelelő stratéga elengedhetetlen lett volna a teljes folyamathoz. Mertem remélni, hogy ezek a fiatalok már túlléptek a világot megváltó múló szeszélyen, de sajnos valóban nem csak mondták, hanem el is hitték, hogy képesek a semmiből pártot építeni. Tévedni elvégre emberi dolog - mondta a sün és leszállt a drótkeféről. 

Hogyan tovább?

A Momentum lehetőségei meglehetősen beszűkültek. A 15 perc hírnév kezd leáldozni. A témafelvető képességük kezd a nullával egyenlő lenni (hiszen az olimpia botrány lecsengett, sivalkodni meg az MSZP is tud), a vezetőik pedig még mindig nem lettek ismertek a lakosság körében. 

Ebben a helyzetben négy dolgot tehetnek. 

• Ráfekszenek a pártépítésre és elvégzik végre normálisa a házi feladatot. 
• Megfognak valami újabb témát, amivel legalább annyi embert tudnak mozgósítani, mint a népszavazás kampánnyal.
• Rámennek erőteljesen a kampányra és megpróbálják megszólaltatni a baloldali szavazókat. 
• Vagy az utóbbi hármat egyszerre. 

Ha ezt a négy lépést megteszik, még akkor is meg vannak számlálva a napjaik, de ahogy mondják, a kocka el van már veszve...