Március 15... Valakinek egyet jelent egy szürke munkaszüneti nappal. Mások ilyenkor büszkeségük teljében érzik át magyarságuk eget rengető tényét, míg a tahó baromarcúakból, idiótákból verbuvált füttyhadsereg ki fog vonulni tönkretenni mások ünnepét. 

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Alapköve annak, hogy mi, magyarok csak 10 millióan vagyunk, de büszkeségünk és kitartásunk mégis kiemel bennünket a többi nép közül. Ez az a nap, amikor több százmillió forint értékben öltöztetjük fel a fővárost nemzeti színekbe és egy napot az évből annak szentelhetünk, hogy számot vessünk magyarságunkról, elmélyedjünk identitásunkban és végre merjünk büszkék és nagyok lenni. Mindemellett sajnos annyira könnyű megfeledkezni a méltóságunkról, mégis ez az egyetlen, ami valójában a miénk, az utolsó darabka, ami megmarad nekünk, ami szabaddá tesz bennünket az ünnep hevületében. 

Cikkem apropója, hogy Szigetvári Viktor március 14-én meghirdette a keresztesháborút Orbán Viktor és az ünnep ellen és füttyhadseregét szeretné kiállítani az ünneplő tömeg mellé, hogy a kolompolástól semmit ne lehessen hallani. Értem én, hogy sokakat elfogott a keserűség és a fanyalgás, de mégis azt gondolom, hogy egy össznemzeti eseményt nem kellene vásári, primitív eszközökkel hazavágni. 

Gondoljuk csak át logikusan: március 15-én a kormány nem fog lemondani. 2006-os forradalmat is leverték, tehát nem hiszem, hogy reális esély lenne a fütyüléssel megdönteni a regnáló kormányt. Több száz ember (táncosok, versmondók, statiszták, színészek) készültek éjt nappallá téve, hogy a lehető legjobb és legszebb emléket állítsanak a régmúlt eseményinek, akiknek közük sincs a politikához. Az ünneplő tömeg ugyanolyan adófizető, mint a fütyülők, akik szeretnék élvezni az előttük megrendezésre kerülő műsort. Egyetlen egy dolgot követhetnek el a csőcselék: ellehetetlenítheti és tönkreteheti olyan emberek élményét, akik nem tehetnek mindarról, ami ellen Szigetvári keresztes fütyülő hadserege küzd. Lehet, hogy ezzel most sokakat megbántottam, de remélem, hogy az őszinteség arra sarkall mindenkit, amire csak ritkán képesek a kivonulók. Gondolkodásra, ami nagy erény néha. Érdemes gyakorolni.