Az ügynöklisták és ügynökakták kiléte, megléte, valamint feltételezett tartalmuk évek óta borzolja a magyar közvéleményt. Mindenki tudni szeretné mi van bennük, leszámítva azokat, akik az alkotók soraiban ülnek. Nem érdekes, hogy '89 óta a téma kapcsán pont ott van a döntés lehetősége, akik a legvégsőkig képesek elmenni, csak maradjon titokban a kis múltjuk?

Mint tudjuk, Magyarországon az Állambiztonsági Szolgálatoknál régen dolgozók nevére örök bélyeg került. Ügynök. Régen a rendszer alapját a megfélemlítés jelentette, valamint azon jelentések, amelyekből mazsolázva a regnáló hatalom el tudta dönteni, hogy kiket kell kiiktatni azon egyének soraiból, akik veszélyesek lehetnek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég volt templomba járni, vagy vásárolni egy színes televíziót, vagy levágni egy disznót vidéken. Az ügynökök jelentései ezerrel pörögtek és mindenki amolyan James Bondnak érezhette magát, aki ott volt.

Családi archívum 

Egy történettel indítanék a családi archívumból, amely egészen jól leírja az akkori rendszert és annak minden mozgatórugóját. Felmenőim között egy nemesi származású nagymama található, akinek neve még ma sem ismeretlen a köztudatban. Maradjon ez így név nélkül, hiszen még soha nem mesélte el nyilvánosan a történetet és a szégyenérzet miatt már nem is akarja. Ott tartottunk, hogy adott volt egy nemesi család lánya. Teltek-múltak az évek, majd ami egyik pillanatban megvolt, másik pillanatban semmivé lett. A hatalmas ház, a vadászkastély, a gyárak, az üzemek, minden állami tulajdonba került, el kellett adni. Az anyát egy mesterségesen előidézett orvosi műhibával megölték, majd az apát elvitték katonának, ahol nem sokkal később életét vesztette, a gyerekek pedig árvák lettek. Évekkel később a nagymama az életét újra kezdve nosztalgiából ellátogatott a régi családi birtokra, de nem tudta, hogy körülötte még mindig mindenki figyel, jelent. Nem sokkal később egy este, hazafelé három férfi úgy megverte, hogy 3 hónapon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Mivel már van rá lehetőség, az egyenesági felmenőinknek kikérhetjük az adatait, de felkészülve, meghatalmazással mentem. A mozaikkockák akkor álltak össze, amikor egy jelentésben azt olvastuk, hogy a nagymama a birtokon elrejtett családi kincsekért tért vissza egykori szülőházába, melyek nagy gonddal kimenekített onnan, hogy nyugatra tudjon disszidálni. Családi kincsek nem voltak, disszidálni pedig soha nem akart, hiszen megismerte a mostani nagypapát. Egy meghamisított jelentés elég volt ahhoz, hogy újabb három hónapot elvegyenek az életéből. 

Történelem és Dunagate botrány

Dunagate

Ugorjunk vissza az eredeti felütéshez. Ügynökakták és nyilvánosság. Teljes ügynöklista nincs, nem is lesz, hiszen még a rendszerváltás idején a dokumentumok jelentős részét megsemmisítették. Ahhoz, hogy picit megvizsgáljuk az esetet, 1990. január 5-re kell visszamennünk, a Dunagate botrányhoz. A botrány lényege az volt, hogy az addigi tárgyalások, valamint az 1989-ben elfogadott új alkotmány dacára megfigyelik az ellenzéket.  Az egykori állampárt leült az ellenzékkel és egyszer csak kinyílt Pandora szelencéje, melyben a titok az volt, hogy az ellenzék és az állampárt a békés átmenetről tárgyal, de bizalomról szó nincs, hiszen a megfigyelések folyamatosak és elkezdődtek a megsemmisítések, valamint a kimenekítések. Az már más kérdés, hogy a logika, valamint a visszaemlékezések is azt diktálják, hogy belássuk, a külföldi titkosszolgálatok (KGB, CIA stb.) természetesen kiemelt feladatának tartotta, hogy az új demokratikus Magyarország vezetőit megfigyelje. Az viszont nem kérdés, hogy a III/III rendszer volt az előző rendszer utolsó fellegvára, ami ennek a botránynak a kirobbanásával egy szeptember 11-et idéző találatot kapott. A botrány vége elvileg az lett, hogy lényegében megszűnt a III/III-as szakosztály, de ez ebben a formában nem igaz.

Rendszerváltás után

Boros Péter egykori miniszterelnök egy interjúban elmondta a nyilvánosság előtt is, hogy a rendszerváltástól függetlenül szükség van szakemberekre. Boros annak ellenére, hogy még él, egészen szabadon nyilatkozta, hogy miniszterelnöki létének időszakában az ellenzéki pártok részéről rendkívül nagy nyomás nehezedett rá, hogy egy általuk meghatározott zárt kör hozzá tudjon férni az ügynökaktákhoz. Viszont az egykori miniszterelnök mindenki eszén túljárt azon intézkedésével, hogy Csikós Józsefet, aki az MSZMP agitprop (=Agitációs és propaganda, azaz a politikai nevelő munkával és propaganda tevékenységgel foglalkozó személy) vezetőjét. Nyilvánvalóan egy hozzá közeli embert nevezett ki, hogy mindenkit távol tudjon tartani a titkoktól. 

1990-től egészen 2002-ig nem igazán történt semmi, majd újabb bomba robbant. Az egykori miniszterelnökről megszellőztette a sajtó az információt, mely szerint a III/II-es szakosztálynak dolgozott. Ez lényegében megadta a kezdőlökést, hogy újra felszínre kerüljön a téma. Létrejött az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára, mely őrzi az összes egykori dokumentumot. Ezt egy újabb csendes időszak követte, melyben érdemi előrelépés nem történt. 2010-ben Bajnai Gordon megpróbálta felvenni a kesztyűt az egykori tisztekkel és nyilvánosságra hozni a dokumentumokat, de túl rövid volt a ciklusa és nem tudta végigvinni. 

Hol tartunk most?

Van egy levéltárunk, amit még Medgyessy Péter alapított. Nagyjából sejtjük, hogy minden pártban ott vannak az egykori besúgók, akik nem egyszer emberek jövőjét, sorsát tették tönkre jelentéseikkel. A demagógiát és a nagy szavakat félretéve szinte minden megvan ahhoz, hogy fel tudjuk tárni az adatokat. Nem tudom elképzelni, hogy egy több, mint tíz éves levéltár az általa kezelt adatok egy részét ne digitalizálta volna. Tehát még digitálisan is elő lehet készítve egy része az aktáknak. Ha akarná egy kormányzat, akár másnap nyilvánosságra hozhatná ezeket az információkat. Ha holnap reggel Orbán Viktor úgy ébredne, hogy ezeket az információkat nyilvánosságra kell hozni egy héten belül, megtörténne. Várjuk a folytatást.