Alapvetően ez nem egy kormányellenes blog. Célja csupán az, hogy elkezdjünk gondolkodni és azt lássuk ami ott van és ne azt, ami láttatva van. Szégyen, ami most történik és politikai kampány kommunikációként folyik most Magyarországon. Ki a felelős ezért? Kik ülnek ott, ahol nem kellene? 

A "politika csinálás" műfajának, valamint a politikai sztárképzőnek egészen mély gyökerei vannak nyugaton. Mikor eljutottunk oda, hogy a hatalom nem egy állandó tényező a regnáló hatalom kezében, hanem meg is kell szerezni/tartani, elkezdődött a taktikázás. Magyarországon a politikát a rendszerváltás után megszerezni, irányítani nem volt nehéz. Volt egy alaphangulat az emberekben, amelyet a szónoklatokkal és az emocionálisan ható beszédekkel mélyítettek és megvolt a kampány. A rendszerváltás után viszont egészen máshogy működik a politika. Wermer András (†1954 -2010), a Fidesz 1994-es, 98-as és 2002-es kampányguruja hozta be Magyarországra azt, ami politikai kampánynak, valamint kampány stratégiának nevezünk. Egy híres, közszájon forgó mondata szerint

„Nem arról van szó, hogy a politika is olyan egyszerű ügy lenne, mint a mosószer, hanem arról, hogy a két dolog eladása technikailag semmiben sem különbözik" 

Ettől a mondattól a magára valamit adó értelmiség leborult azzal a felkiáltással, hogy milyen szellemes, amit mondott... Ha a politikai fejlődéstörténetet a közéletben történő fejlődési ciklusokhoz kellene hasonlítani, akkor ez a korai Kozsóra emlékeztethet bennünket. Már az nagy szó volt, hogy Wermer ezt felismerte, de a mai agyunkkal ezt már nem lenne nehéz kitalálni egy olyan világban, ahol minden csatorna a saját formanyelve szerint kezd el kommunikálni. Már az arcunkba vannak tolva a statisztikák. Nézettség, makrogazdasági adatok, szavazóbázisok, miközben az egész valójában senkit nem érdekel. Ha meg akarok nézni egy tv műsort, nem arra fogok gondolni első körben, hogy azzal az adott csatorna nézettségét bővítem e. 

Túl lett tolva a bicikli és a nagypolitika minden zaja felerősödve csapódik le a közéletben. Ki kell mondani, hogy korábban még soha nem látott szintre aljasodott a közbeszéd stílusa és akármennyire nem úgy tűnik, ebből a Fidesz vesztésre áll. A tettre kész, hőzöngő, kritikus fiatalság, valamint az értelmiség átvette azt a beszédstílust és hangulatot, amit a kor szelleme diktál, de a Fidesz még mindig azokhoz az 50-es, 60-as korosztályához beszél, akik vagy elmennek nyugdíjba és a gyermekeikre hatással már nem lesznek, vagy pár ciklus alatt elhaláloznak. Akik most politikai kommunikáció címszó alatt nem kötnek kompromisszumokat és nem mondják azt, hogy egy bizonyos kaszttal kommunikálnak, hanem mindenkivel kommunikálnak és mindenkivel szemben meg tudják tartani az erejüket, azok tudnak most felemelkedni.

Nem véletlen, hogy a Momentum ennyire kiemelkedett. Viszont elkövették azt a hibát, hogy valami ellen hozták létre a kezdeni kampányukat. Miután pedig kikerült a szél a vitorlából, a témafelvető képességük is leáldozóban van. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a Jobbik kezdetben ugyanígy kezdte, most pedig a legerősebb ellenzéki pártnak mondható erővé nőtte ki magát. Az ellenséget soha nem szabad lebecsülni, de az ősi fáma szerint egy ember erősségei és gyengeségei egy tőről fakadnak. Úgy tűnik a Momentumot egy időre sikerült lecsitítani, de kitörési lehetőségeik még jócskán lennének, példát most nem adnék nekik. 

Térjünk vissza a Fideszre -> Ott tartunk, hogy a fiatal generációt nem tudja egyáltalán megszólítani, azoknak pedig polgári értékrenddel (jelentsen a szó bármit) rendelkező párt nem kínálkozik választható lehetőségként. Ennek megfelelően vagy mennek a Jobbikba, vagy pedig a baloldalon az össze-vissza fogásban, vagy a Momentumban találnak maguk számára megfelelő erőt. A teljes jobboldali médiában nincs egy olyan, ami a fiatal korosztály számára szexi és elérhető lenne.

Elindult a 888.hu, ahol a miniszterelnökkel szembe beszélő, majd félreállított G. Fodor Gábor már-már minősíthetetlen stílusban ír olyan témákról, amelyek abszolút irrelevánsak. A 888.hu esete egy az egyben megegyezik egy régi iskolapéldával. Amikor Csézyt elkezdte a csapata építeni, Zsédát vették alapul. Minden Zsédáról megjelent fotót egy ugyanolyan követte, amin Csézy van. Az újságcikkek, az interjúk, a fotók, a teljes stratégia egy kópia volt, de azt láthatjuk, hogy egy olyan stratégia, ami nem tartalmaz egyéni, saját ötleteket, hanem kullog egy másik után, milyen hatásos tud lenni. Ilyen a 888 esete, amit természetesen még véletlenül sem a 444 mintájára hoztak létre. Szánalmas volt az a magyarázkodás, amit a főszerkesztő az indulás után elmondott és megpróbálta foggal-körömmel bizonyítani, hogy teljesen más az igazság, mint gondoljuk. 

Véleményem szerint a Fidesznek történelmi lehetősége lenne arra, hogy becsatornázza a fiatalokat és megmutassa, tud alternatívát adni 16-tól a halálig mindenkinek. Egészen egyszerű eszközökkel olyan csodát lehet tenni, mint parkoló házban egy kanna benzinnel. A felduzzasztott médiát ki kellene pofozni, olyan csatornákat is indítani, ami releváns információkkal látja el az információra kiéhezett fiatal tömeget, valamint nem utolsó sorban olyan embereket kiállítani élvonalba, akiknek van beszédkészségük, kiállásuk és hitelesek annyira, hogy ne egy újabb kapuként nyeljék be a támadásokat. Amíg ezt nem látják be, addig két ciklusnál tovább nem igazán gondolkodhatnak (már, ha egyáltalán tervben van még több...) Nyilván egyesek bűnösebbek, mint mások és lesz párton belül is újjal mutogatás, de láthatóan a jelen problémára a megoldást jelentő szemlélet jelenleg nem szerepel 200km/h sebességgel a mélybe repülő kampánykonvoj útitervében.