Élvezettel figyelem a Fidesz ifjúsági szervezetének munkáját és életét. Nagyon várom, hogy termeljenek már ki egy olyan gyereket aki média, munka, valamint közélet kompatibilis. Sajnos ilyet nem láttam még egyet sem.

Mialatt írom ezt a cikket egy egészen mozgalmas héten vagyunk túl. a Fidesz ifjúsági tagozat a tele plakátolta a képviselői irodaházat mindenféle matricákkal, amin Simicska Lajos  feje díszelgett. A Nógrád megyei Fidelitas elnökség aktivizálta magát és kiállt sajtótájékoztatót tartani a semmiről és az egész ország rajtuk röhög. Ez utóbbi kettő pedig egészen jól reprezentálja a célok, kilátások, ideológia nélküli ifjúsági szervezetet. Ahogyan azt még az előző cikkben is leírtam, sajnos a Fidesz úgy kezeli a fiatal szavazókat, mintha nem is léteznének. Tart egy töketlen ifjúsági szervezetet, amiben a harctérre kiállított vezetők arra nem képesek, hogy három mondatot egymás után lenyilatkozzanak. 

Körülbelül fél évvel ezelőtt alkalmam nyílt bemenni a Fidelitas egyik rendezvényére, ahol nagyjából az a kocsma politizálós, jövőkép nélküli barmok egy csoportja gyűlt össze, akiknek összes problémájuk az volt, hogy a következő rövidet miből, hogyan tudják megvenni. Ebből a halom fiatalból kivételt képezett kettő, akik viszont egészen jól szituáltak voltak és lehetett velük beszélgetni normális dolgokról is azon túl, hogy kocsik, piálás, csajok. Egy szó, mint száz, elkeserítő, hogy a regnáló hatalom ifjúsági szervezete jelenleg ott tart, hogy fennállása óta összesen öt embert sikerült bepottyantaniuk a politikai életbe. Arra a politikai életre gondolok, ahol a döntések születnek és nem arra, ahol a minisztériumban padlót kell takarítani a földesurak után. 

Mikor a baloldal hatalmon volt, a Societas pörgött. Az tipikusan olyan fiatalok gyűjtőhelye volt, akik, mikor összegyűltek, durván három fogat lehetett összeszámolni, azt is valahol Tiszanekeresden tombolán nyerték. Ekkor azt hittem, hogy egy polgári értékeket képviselő, magára valamit adó párt, mint a Fidesz, létre tud hozni egy erős, magára valamit adó ifjúsági szervezetet, de sajnos tévedtem. Ha pontosabb akarok lenni, akkor csalódtam. Egy politikai ifjúsági szervezetnek a következő politikai generációt kellene kitermelnie úgy, hogy azok közül a normálisabbját ki lehet emelni és lehet velük munkát végeztetni. Ha ez utóbbi meg is történt, sajnos előtérbe senki nem került. Tehát a legnagyobb probléma a kilátástalanság, a friss hús hiánya, valamint a perspektíva és ideológia nélküli udvartartás. 

Ha valaki normális ember is ülne a Fidelitasban, akkor észre kellene venni, hogy az akciókat, a nyilatkozatokat valahogy úgy kellene megalkotni, hogy az a fiatalok számára ehető, nézhető és magával ragadó legyen. Ellenben a mostani plakátkampány, a provokátorfigyelő ballépés mind-mind olyan akciók voltak, amelyek szinte senkit nem érdekelnek már. Ha rangsorolnunk kellene a kampányeszközök használatát, akkor a plakátolást valahova a sor végére kellene tenni, hiszen új szavazatot nem fog meg, a jelenlegiek pedig tudják, hogy mi a kormányzati kommunikációs szándék, tehát nem kell bennük mélyíteni.