Május 15-én, 11 órakor találkozott Bayer Zsolt és liberális ellentábora egymással egy kávé erejéig. Egy korszakalkotó kiegyezés történt és kiderült, hogy mindkét fél tud kultúrember módjára beszélni egymással. Azt gondolom, hogy a mai délelőtt az év beszélgetése volt. A tartalom és a konklúzió már lényegtelen, hiszen már az, hogy a felek elfogadták egymás meghívását és leültek egy asztalhoz beszélni, példa értékűnek minősíthető.

A helyszín egy kis, budai étterem volt, a Tabán Gösser. Egy, maximum húsz fő befogadására kialakított étterem előterében összegyűlt körülbelül ötven ember. Klíma, szellőzés nélkül, zárt ablakok mellett, hatvan fokban, sikerült megszervezni a beszélgetést. Mikor már mindenki fején, hátán, lábán folyt az izzadtság, a média munkatársai elfoglalták a legjobb helyeket, kiderült, Gulyás Márton tíz percet késik. Újabb aszalódás. 11:15-kor megérkezett Gulyás Márton, akivel teljes lett a Berkecz Balázs (együtt-össze-vissza), Jurák Kata (újságíró), Dojcsák Dalma (TASZ), Széll Bernadett (Jäg... bocsánat, LMP), Bayer Zsolt, Stumpf András (Mandíner, HVG) alkotta csipet-csapat. 

Mikor az egész elkezdődött, úgy éreztem, hogy egyik pillanatról a másikra egy olyan világba csöppentem, amelyik egészen utópisztikus volt. Az idióta többség okostelefonnal live-ot tartott. Függetlenül attól, hogy a magyar média színe java képviseltette magát, vagy Facebook, vagy Instagram oldalakra forgatott minden majom, de az okát nem értem, hiszen azzal a technikával egy néző sem tudott versenyezni, mint amit felvonultattak a szakemberek. 

A beszélgetés már az elején sem volt indulatoktól mentes. Széll Bernadett már érkezésekor idegállapotban volt, hiszen minden vágya az volt, hogy Bayer a szemébe nézzen. Mindannyiunk érdekében remélem, hogy teljesült ez a vágya. Számos kérdés előkerült. Beszéltek tüntetésekről, indulatokról, fenyegetésekről, majd a végén egy olyan történelmi pillanat részesei lehettünk, ami miatt azt mondom, hogy ez az év beszélgetése volt. Bayer a beszélgetés végén elnézést kért mindenkitől, akit adott esetben megbántott. A nagy összeborulás után pedig Gulyás felajánlotta, hogy nagyon szívesen meghívná a Slejm c. műsorába Bayert, valamint elmondta, hogy szívesen elmenne vele vitatkozni a Főszerkesztők klubjába, valamint a Mélymagyarba. 

Szerény véleményem szerint a legfontosabb tanulság nem az volt, hogy összeborultak és csináltak egy média kézfogást és bemutatták, hogy tudnak normálisan is beszélni egymással, de a lényeg az volt, hogy a civilek, a demokráciáért sivalkodók mind-mind láthatták, hogy Magyarországon még lehet egymással nyugodt körülmények között, normálisan vitázni. Bayer Zsolt stílusát és habitusát ismerjük. Az anyázás, a káromkodás, a heves indulatok és a szenvedélyes beszédek hozzátartoznak az Ő imidzséhez. Ettől függetlenül egy igazi kultúrembert láthattunk. Széll Bernadettet és kis pajtását, Berkecz Balázst, akit ugyan nem hívott meg a kutya sem, Bayer reggelire elfogyasztotta. Mintha a két bal-liberális tényező nem ezen a földön élnének, mint mi. Nem sokkal később Gulyás Mártonra is ráragadt a mellébeszélés művészete és Bayer témáira abszolút kitérő válaszokat adott. 

Mindenki kezében kamera, az emberekben dúlt az indulat és mindenki arra számított, hogy majd mekkora verekedés lesz a szekértáborok között. A beszélgetés nagyon jól sikerült és úgy gondolom, hogy nagyon sok pozitív hatása is lehet a jövőre nézve. Kamerák és közönség nélkül talán máshogy folyt volna ez a beszélgetés, de talán ez még csak a kezdet, privátban majd folytatják.