Túl vagyunk a világ első számú, szinte minden európai és ahhoz közeli nemzetiség dalversenyén. Pápai Joci dalát pedig egy olyan műsorba kvalifikáltuk, ahol a politika és nemi hovatartozás sokkal előbbre való, mint a dal, amit kiviszünk. Egy ilyen versenyben megint győzött a már oly sokat emlegetett "buzilobbi". 

Évek óta figyelemmel kísérem az Eurovíziókat. Be kell vallanom, magyarkodás -ez a szó elég divatos a ballibek körében- ide, vagy oda én minden alkalommal a magyarokra szavaztam. Évről-évre büszke vagyok arra, hogy egy ilyen rangos eseményen képviselheti valaki a hazánkat és eddig úgy láttam, hogy Ádok Zoli (41) minősíthetetlen műsorán és Péter-Szabó Szilvia (34) hamis éneklésén kívül eddig nem igazán hoztak szégyent a hazájukra a magyar színekben indulók. Két évvel ezelőtt a verseny még tisztának volt mondható, hiszen akkor még száz százalékban a nézői szavazatok döntötték el a versenyt. Akkor még úgy érezhettük, hogy népek versenyeznek egymással és nemzetek támogathatnak egy-egy, számukra közel álló produkciót.

A verseny megerőszakolása tavaly kezdődött, amikor is nagy valószínűséggel ki volt adva, hogy lényegtelen az előadás színvonala, Ukrajna háborúban áll, közelebb áll az Európai Unióhoz és tekintettel arra, hogy európai nemzetek versenyeznek, akkor dobjunk már mentőövet Ukrajnának. Nem kérdés, hogy Jamala egészen jót énekelt, de a szakmai zsűri mindenki mást lehúzott, a krími tatárt pedig az egekig emelte, függetlenül attól, hogy a nézői szavazatok szerint valahol a középmezőnyben végezte volna. Minőségi médiaszolgáltatás, eredeti élmény, még mit nem... A közvetítés minősége csapnivaló volt.

Fehérvári Gábor Alfréd, művésznevén Freddie bebizonyította, hogy a ne szólj szám, nem fáj fejem olyan ősi igazság, amit Ő még nem hallott. Nincs szókincse, artikulálva nem tud beszélni, az alapvető műveltségnek pedig még csak a közelébe sem engedték kiskorában, hiszen már távolról látszott, hogy reménytelen eset. Kiküldeni egy kommentátort az Eurovízióra úgy, hogy nem ismeri Verka Serduchkát? Kész öngyilkosság. Én szégyelltem magam, miközben néztem a műsort és néha viccesnek szánt megjegyzésein inkább sírni lehetett volna, hogy milyen mértékben égette be saját magát.

Rátonyi Krisztina egészen ügyes. Egy egészen jó orgánummal megáldott hölgy, akinek munkáját egészen addig élvezetten figyelem, amíg nem látom. Munkássága során szinte végig nyomon követhető, hogy minden alkalommal, amikor előbbre került a karrierjében, akkor felpakolt magára 5-6 kg túlsúlyt. Most épp nem láttuk adásban, de elég komoly összegben fogadnék rá, hogy nem vetette meg a tokaszalonnát, egy kiló kenyérrel reggel. Ezek sajnos tények, amiken nem megsértődni kell, hanem tanulni belőlük és lefogyni. Elképesztő, hogy amikor a közmédia reggeli műsorának középpontjában áll az egészséges életmód, főműsor időben egy olyan lányt mutatnak, aki nádszál vékonyan kezdte a karrierjét és szépen lassan belehízott a szerepébe. 

Visszatérve a showra. Magyarország produkciója most, 2017-ben példaértékű volt. Pápai Joci olyat énekelt, hogy ilyet még nem láthattunk korábban Magyarországtól. Minden benne volt, amire szükség volt ahhoz, hogy nyerni tudjunk, nem beszélve arról, hogy számos fogadóirodánál a második, harmadik helyre várták. Ezzel szemben megjelent egy majom a színpadon Portugália színeiben, aki hallgatóan egy elég komoly kasztráláson esett át. Lábujjait taposva, földön túli hangon vinnyogott kettőt a mikrofonba, a szakmai zsűri pedig ujjongott és egymást túllicitálva dobálták hozzá a 12 pontokat. 2015-ban nyert a pénisszel megáldott, nőnek öltözött hibrid, 2016-ban nyert az ukrán háborús áldozat, most pedig a szívműtétre váró, férfinak öltözött gyíkember. Persze ilyenkor kerülnek elő a liberális véleményvezérek, akik elkezdenek minden alkalommal sivalkodni és elhitetni, hogy egy igazi nő attól nő, hogy pénisze van. Lehet velem van a baj, hogy ilyenkor az undor fog el, de ilyenkor csak annyit tudok mondani, hogy aki ilyet merészel mondani, azt zárjuk össze vele egy éjszakára. Másnap reggel úgy fog menekülni, hogy öröm lesz nézni. 

Mi jöhet még? Jövőre szomáliai éhezők fognak élet-halál harcot vívni a színpadon, akikkel lehet majd hírverést és show-t csinálni? Ha már úgysem tudunk nyerni ezen a versenyen, akkor javaslom, jövőre küldjük ki Alekoszt egy szál alsónadrágban, hogy megmutassa Európának, milyen egy igazi görög-magyar hibrid. Hátha a szánalom és szégyenérzet megmelegíti a kinti szíveket és csak azért ránk szavaznak, hogy előbb szabaduljanak Tőle. Sajnos ezek csak vágyálmok, hiszen a nemzetközi, mindent behálózó buzilobbi és az azt körülvevő mézédes, lucskos szenny már az egész világot beterítette, az egyének gondolkodását pedig egészen szépen megfertőzte. Nem kell messzire mennünk. A 2017-es verseny fő jelszava a sokszínűség volt. Sokszínű európát, sokszínű társadalmat, jelentsen utóbbi kettő bármit. A migránsok nyalás-falásától kezdve egészen a pénisszel megáldott, nőnek öltözött férfi ember előtt tisztelgésen át mindent, ami a régi értékekkel szemben áll és a múlt számlájára írható.