Lukácsi Katalin, a KDNP fiatal, feltörekvő képviselője egy pálfordulással átevezett a balliberális oldalra. Bár azt nyilatkozta mindenhol, hogy Ő a saját erkölcsi mutatójához hű, mégis egy egészen komoly szégyenérzet fogott el, miközben néztem a videóit...

Lukácsi Katalin már huszonéves korában nyakig belekerült a politikába. Az MDF színeiben (igen, MDF, nem áll távolt Tőle a köpönyegforgatás) Jászjákóhalmán indult a képviselőjelöltként. Akkoriban a térség legfiatalabb jelöltje volt. Bölcsész karon filozófiát tanult, majd a hittudományok hallgatója lett, így végül lelkipásztori kisegítőként és a jászteleki általános iskolában hitoktatóként helyezkedett el. Akkoriban (2010-et írunk) az MDF jelöltjeként az volt a legnagyobb kampányfogása, hogy az Unióhoz tartozásunkat jobban ki kellene használnia a Jászságnak és minden lehetőséget ki kellene aknáznia, amit ez a közösség dob számára.

Huszonévesen dicséretes és ügyes volt, ahogyan elindult. Már ekkor nagy, vallásos ember volt, de... De nagyon sokszor látom, tapasztalom, hogy nagyon sokan a vallásukban annyira elmélyednek (nem mondom, hogy ez rossz), hogy már-már fanatikus módon védik a saját maguk igazát a vallás mögé burkolózva és minden cselekedetüket a Bibliával magyarázzák. Valami ilyesmi érzés fogott el, miután Lukácsi Katalin beleharapott abba a kézbe, amelyik enni adott számára. KDNP, IKSZ (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség), ahol megtalálta a barátait, a barátnőit és aktívan kiállt minden egyes cél mellett, amelyet közösen kitűztek. Egészen gyorsan a kisebbik kormánypárt meghatározó politikusaival egészen jó kapcsolatot alakított ki, majd egyszer csak jön a hír, hogy Lukácsi Katalin kilépett a KDNP-ből. Nagyon valószínű, hogy ennek a folyamatnak én is részese vagyok, de erről majd később. Előtte nézzük, hogy mi történt a kilépés után. Katalin, vagy inkább Kati, miután levelét megírta, szerelmes könnyével azt is telesírta, majd  pedig végighaknizta a médiát. Mandiner, ATV, RTL, Origo, Index meg amit akartok, mindenhol forgott a neve, az ország pedig egy nap alatt megtanulta, hogy ki ez a lány.

Bukott politikus? Megtévedt vallási fanatikus? Egy nő, aki megpróbált erkölcsös maradni egy erkölcstelen világban? Utóbbi jelzőket nem egyszer hallottam. Szinte kivétel nélkül mindegyik felmerült, ha előjön a neve. Katival a kapcsolatunk mondhatni egészen felszínes. Első emlékem vele kapcsolatban az volt, amikor egy megbeszélésen megjelent egy, számára abszolút előnytelen ruhában (sajnálom, de egészen beleégett a retinámba), bemutatkozott és előadta a terveit. Mint hithű vallásos emberhez, egészen közel állt a KDNP személyisége és annak céljai. Mivel kevés hölgy van a pártban, Neki pedig még tapasztalata is volt a másik oldalról, egészen gyorsan felvitték a dolgát. Abban az időben egészen aktív részese voltam a folyamatoknak és láttam, hogy nem volt olyan kérése, amit ne teljesítettek volna. A párt adott neki jövőképet, ott ismerte meg a kis barátnőit, valamint még fontosnak is érezhette magát. 

Durván egy héttel ezelőtt hallgattam a háttérben, főzés közben a tv-t. RTL Híradó, az ellenzéki tüntetéssorozatról ment egy anyag. Olyan ismerős volt a hang, amit hallottam; hát nem Lukácsi professzor asszony beszélt?! A csirkepöri oda is égett, úgy lesokkolt. Bár fújt a szél, a hangját alig lehetett hallani az ejakulatív sóhajok közepette, mégis ezer közül is megismerném a hangját. Egy dolgot soha nem gondoltam volna Lukácsi Katiról. Soha nem gondoltam volna, hogy annyi jó után, amit kapott, a taknyát-nyálát fogja beletörölni egy olyan szervezetbe, aminek annyi mindent köszönhet. Az egy más kérdés, hogy én személy szerint nem szívesen lennék egy olyan pártnak a tagja, ami leginkább csak papíron létezik, de összességében a közösség, aminek a nemzet hős leánya a tagja lehetett, mindig ott állt mögötte.

A kilépés egyik elemeként magyarázta, hogy nem tartja összeegyeztethetőnek a kormánypárt gondolkodását a vallásos hozzáállással. Migráns kérdés, Ferenc Pápa. Talán a beérkező terrorista sejteket önként kellene befogadnunk. Katalin naiv lányként elhitte, hogy Ferenc pápa migráns simogatója abszolút spontán történt és nem előre leszelektálta a titkosszolgálat, hogy kit engednek a Pápa közelébe. Mikor egyszer egy kerekasztal beszélgetésen valami baromtól elhangzott, hogy a Pápa egy majom, hiszen életében nem látott még a keletiben dekkoló migránst, vagy nőket erőszakoló bevándorlókat, inkább jobban tenné, ha némasági fogadalmat kötne és elbújna valahol az Everesten a megerőszakolt nők és a betelepült terrorista sejtek által elpusztított hívek emlékének képei elől. (...hogy mikre nem emlékszem...) Ez valahogy úgy kivágta Katinál a biztosítékot, hogy hazáig szaladt dühében. 

Ha már a pápás téma szóba került, akkor menjünk tovább a napi eseményekre. A minap Juhász Péternél tűnt fel, így összenőhetett végre, ami összetartozik. A köpönyegforgató vallási fanatikus balliberális beállítottságú Katalin végre megtalálta a gyökereit (számtalanszor lenyilatkozta, hogy a szülei vérbeli MSZP-sek) és összeborult Juhász Péterrel. Egészen lehangoló élmény volt látni azt a májeres, maníros beszélgetést, mely során a nagy megértés tükrében, megegyeztek, hogy gyakrabban fognak találkozni. A végszavuk is az volt "csak együtt lehet jó országot építeni". Liberális... Balliberális... Olyan fogalmak ezek, amely mindig is szemben állt a jobboldali, konzervatív szemlélettel. Természetesen szép dolog az egymásra borulás és a közös gondolkodás, de soha nem lesz kiegyezés két olyan ember között, akiknek a gondolkodása nem egy tőről fakad. Tetszik, nem tetszik, ez mindig így lesz. Lehetnek barátok, sakkozhatnak, kártyázhatnak együtt, de, ha politikára terelődik a szó, soha nem lesz kiegyezés köztük. 

Egy nagyon komoly szégyenérzet fogott el, mikor megláttam a híradóban az ominózus riportot, amikor végignéztem a Juhász Péterrel készült videót. Szégyelltem magam, hogy ott ültem anno egy olyan ember mellett, aki már kezdetektől fogva így gondolkodott. Nem mondom, hogy nem láttam. Nem mondom, hogy nem vettem észre, hogy valami porszem lehet a fogaskerekek között, de azt gondolom, hogy ez a fajta szembeköpés egészen szörnyű és méltatlan. Ez lehet a jó szó; méltatlan. Lehet ezen fanyalogni, lehet ezen szája húzni. Azt gondolom, hogy valaki két esetben szokta elkezdeni a sárdobálást. Amikor olyan szinten áll a meg nem értettsége, hogy a véleményét nem tudja máshol elmondani. Másik pedig az, amikor teljesen kilátástalan a jövője, a kilépés nem volt megtervezve és így akar megfelelő média szenzációra szert tenni. Elvégre a vérben fekvő, meggyalázott hulla látványánál kevesebb dolog vonzza jobban a tekintetet. 

Bármelyik is lehet Katalin esetében, pártelnökként megpróbálnék úgy távolodni Tőle, ahogyan csak lehet. Elvégre az lehet a problémák megbeszélése, hogy felállunk és elkezdjük a másikat taposni? Szép dolog, hogy a Bibliával takargatjuk magunkat és bibliai idézetekkel köszönünk el egy levél végén, de nem hiszem, hogy a vallás azt is előírja, hogy gerinctelenül mindent szabad, mert a vallási körítés majd megvéd a véleményektől.

Sajnálom, hogy Kati sorsa így alakult. Sajnálom, hiszen azt hittem több esze van. Öltözködni nem tud, de legalább vannak tervei és önálló gondolatai. Ettől függetlenül bárhova megy, a köpönyegforgató jelző rajta fog maradni, politikai jövőt pedig nem sokat jósolok neki. Így a végén nem marad más, minthogy sok sikert kívánok Neki a politikán kívül.