2010 óta egy olyan kormányzat áll a hatalmi ágak tetején, amely magát nem csak nemzetinek mondja, de politikájának középpontjában elvileg a választók érdekeinek maximális kiszolgálása áll. Nem vitatom, nem kérdőjelezem meg, de vannak, akik mégis. Mi a helyzet velük?

Hagyományok

Magyarországon a dicsőítésnek olyan szép, régi hagyományai vannak. Nehezen, de három évvel ezelőtt sikerült beszereznem egy példányt a Magyar írók Rákosi Mátyásról. Rákosi 60. születésnapjára, 1952-ben felkértek számos írót, költőt, hogy szépeket írjanak kommunista bárányok nagy pásztorának tiszteletére. Egészen jól alakult, hiszen Zelk Zoltán, Örkény István, Devecseri Gábor is részt vettem sokak mellett annak a közösségi nyáltengernek a megalkotásában, amit alkottak.

Ez majdnem napra pontosan 65 évvel ezelőtt volt. Míg Ők nyaltak, majd négy év múlva forradalom, öt évvel később pedig megjelent Hofi Géza, aki egy egészen új hangot ütött meg. Ő volt az, aki egy egészen más hangnemet ütött meg azzal a különbséggel, hogy tudta meddig mehet el. Nem, ekkor én még azzal a Kiszel Tündével ellentétben még nem éltem, aki hosszan fejtegette pár éve, hogy Kossuth milyen férfias volt. Hofira visszatérve, Ő nem uszított, nem bűnözött, csupán egy görbetükröt mutatott a regnáló hatalomnak. Persze az más kérdés, hogy amit szabat Jupiternek..., mégis volt egy ember, aki a tömeget inspirálni tudta. Nyilván, aki túlment egy határon, azt elvitték, vagy úgy megverték, hogy gondolkodni sem maradt ereje, de a rendszer átengedte a szűrőn azt, aki kimondta mindazt, amit az emberek gondoltak. Kvázi, a tömegnek nem kellett hallatnia a hangját, hiszen ki lett nevezve a szóvivőjük, aki kimondott mindent, kiszedve ezzel a beszólni vágyó tömeg vitorlájából a szelet. 

Fideszes ingyen parádé?

Nem kellett sokat várni és 2017-ben szinte ugyanazok a kérdések kaptak aktualitást, mint amelyek 1952-ben és évekkel később is felmerültek. Meddig lehet elmenni? Milyen felelőssége van a médiafigyelmet élvező kormánykritikus hangoknak? Egyáltalán léteznének kritikus hangok, ha a kormánynak nem állna érdekében gerjeszteni őket?

Elérkeztünk 2017-hez. Üdv egy szabadabb és egyszerűbb világban, ahol nem kell az embernek véka alá rejtenie, hogy mit gondolnak. A szélsőségek és a szókimondó tényezők mindig érdekesek. Ahogyan 2010 előtt a Fábry Sándorok, úgy most a Gulyás Mártonok kapnak médiafigyelmet. Mindennek van egy alapvetése, de a mostani tüntetés sorozatnak nem tudjuk az identitását meghatározni. CEU törvény ellen indultak, aztán Orbán Viktor ellen mentek, most pedig a kormányváltásért tüntetnek, mégis legyen ez a kályha. Belelövetni a tömegbe nem lehet, hiszen egy éve Törökországban is rányomta a forradalomra a bélyegét és a fegyvertelen polgárokra tüzelő ellenzéket leverték, '56-ban pedig, ha mindenki betartja az ígéretét és a nyugat nem fordít hátat, valószínűleg már Luxemburg szintjén élnénk. Visszatérve a kályhához, Ők lennének a baloldal szélsőséges képviselői? 

Várhatóan a héten is lesz tüntetés és a nép egy része kint lesz. Maximum pár ezer ember, de folytatódni fog az egymás nyakába csimpaszkodós esti csapatás, melynek igazán célja nincs és nem is nagyon lesz. A HVG egyik este megkérdezte az egyik srácot, hogy miért van ott. A válasza: Jó a zene, jó a buli. Gratulálok. Sajnos a probléma nem az, hogy kimentek, hanem az, hogy a hangulatkeltés sajnos már a tető fokára hágott. Az üvöltözés és ordibálás nem csak a kint lévők, hanem a köz hangulatát is gerjesztik. Meggyőződésem, hogy a április 12-én a Kazinczy utcai lövöldözés sem történt volna meg, ha nincs ez a majomparádé. 

Ahogyan megírtam, a Barok Eszternek, a magyar média jelentős része, már kormányközelben áll. Ha ez a média még akkor is, ha szándékosan elbagatellizálja a történéseket, de figyelmet ad az ellenzéknek. Tegyük fel, a teljes magyar média 80%-ban úgy tenne, mintha semmi nem történne az utcán... Vidékre szinte egyáltalán nem jutna el a hír. A fővárosban pedig azok, akik a Királyi televíziót és a Rádió1-et hallgatják a háttérben, egyáltalán nem értesülnének és nem gondolkodnának el azon felvetett témákon, ami a tömegből kiszűrődik. 

Ezek után mondja valaki, hogy a kormányzó pártnak és a Magyar Kormánynak nem áll érdekében, hogy megmutassa az ellenzéket. A fiatalok azon elfajzott kisebbségét, akiknek a tüntetés annyiból áll, hogy meghallgatja Gulyás Márton coming-out-ját, majd megy az Oktogonra Prodigy-re parádézni. 

Azt gondolom, hogy egy összekacsintás a vezetők között kellene. A Tanú című filmben hallhattuk, hogy a magyar narancsot nem szégyen ünnepelni, miközben nincs. Majd Virág elvtárs elmagyarázza Pelikánnak, hogy azért nem szégyen ünnepelni, mert mi magunk tudjuk az igazságot, mert magyar narancs nincs, a nép ünnepelhet, mindenki örül. Viszont kit tévesztünk meg végül? Az ellenséget. Ennek alapján láthatjuk, hogy igazi ellenzék nincs, kritikus ellenzék nincs, de had ünnepeljenek együtt. 

Ha kicsit távolabbra megyünk és megnézzük, hogy ez az Egyesül Államokban hogyan működik, akkor erre a legjobb példa 1985 és Ronald Reagen amerikai elnök. A már-már ikonikussá vált Vissza a jövőbe sorozat első részében, amikor Marty megjelenik Dr. Emett Brown házánál és elmondja, hogy Ronald Reagen lett az Egyesült Államok elnöke, számos kritikával illeti a film a későbbi vezetőt. Fehér házi visszaemlékezések szerint Reagen olyan jól szórakozott a vele kapcsolatos élcelődéseken, hogy képes volt egymás után akár tízszer is visszamenni az adott részhez és minden alkalommal jókat kacagott rajtuk. 

Bödőcs Tibor

Bödőcs az utóbbi két hónapban vette elő kormánykritikus stílusát és ezzel egy olyan űrt töltött be, mely már hosszú ideje tátong. Számos előadásában figurázta ki Orbán Viktort, Mészáros Lőrincet. Nyilván nem ezzel lesz a magyar média legismertebb és legkívánatosabb arca, de annyi biztos, hogy ügyesen csinálja. Nem sértően, vagy személyeskedve kritizálja a rendszert és ezzel még a kormányoldalt támogatók is megtalálhatják benne a humort. Ilyen szereplőkre mindig is szükség volt, így vitathatatlan, hogy a humorral fűszerezett görbetükör az egyik leghatásosabb fegyver tud lenni. Habár ennek vannak építő elemei, abban a percben, hogy megszűnik a kritika tárgya, feleslegesség válik a kritika is.

Fábry Sándorral való kapcsolatom körülbelül három évvel ezelőtt futott zátonyra, amikor már nem a nézettség számított neki, hanem a műsor gyártási joga, valamint a pénz, amit fel lehetett markolni. Az RTL-en futott műsora vitathatatlanul hozzájárult a baloldal bukásához, mégis azt gondolom, hogy a köszönetnyilvánítást nem lehet haláláig elhúzni. Nyilván senkit nem hagy a Fidesz az út szélén, de azt gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor egy olyan szereplő, aki nyilvánvalóan nem tudja a "kritikus" szerepét levetkőzni nemhogy felesleges, hanem már-már káros lesz. Természetesen a műsoridőt valamivel ki kell tölteni, de sajnos a kereskedelmi televíziózásból történő átnyargalás a közszolgálathoz együtt járt a minőség és a nézhetőség jelentős csökkenésével is. Ahogyan annak idején ott volt Fábry 8 éves aranykora, most a Bödőcs-féle kritikus hangnemek korszaka kezdődött. Mivel nincs mit kritizálni, ezért a kormányközeli hangszórók egyre nagyobb érdektelenségbe ütköznek. 

Zárás

Véleményem szerint ezeknek a kormánykritikus hangoknak mindig is lesz közönségük, de nem szabad az adott pillanatban regnáló vezetésnek figyelmen kívül hagyniuk Őket. Még akkor is, ha nagyítón keresztül, néha eltúlozva és sűrítve mennek át az információk, egy-egy előadás elemzése egy jelentős csoport véleményét tükrözik. 

A tanítónéni ezt mondja a gyerekeknek:
- Gyerekek, ma Lenin bácsiról fogunk tanulni. Tudjátok gyerekek ez a Lenin bácsi egy nagyon jó ember volt, hogy megértsétek elmesélek nektek egy történetet:
Lenin bácsi sétált egy moszkvai parkban és leült egy padra, nagyon fáradt volt szegény. Ahogy ott ült, zajra lett figyelmes. Gyerekek futballoztak mellette és nagyon hangosak voltak, kiabáltak, zajongtak, szegény Lenin bácsi nem tudott pihenni. Ekkor így szólt Lenin bácsi a gyerekekhez:
- Tudjátok gyerekek, tegnap csináltam egy nagy forradalmat és most nagyon kimerült vagyok, pihenni szeretnék, kérlek titeket ne zajongjatok, menjetek máshová, és ott focizzatok.
És a gyerekek megértették Lenin bácsit és hagyták pihenni. Látjátok gyerekek, hát ilyen jó ember volt ez a Lenin bácsi, pedig le is lövethette volna őket...