Vasárnap van, dolgozom és közben tiszta ideges vagyok. A munka, a magánélet, a dolgok szabályos rendje miatt. Van félnivalóm, hiszen én mindig is az az ember voltam, aki két lépéssel hátrébb állt a pénzes talicska mögött. Épp azon gondolkodtam, hogy ebben a rendkívül komoly sivalkodási hullámban, ami a közpénzek körül forog, mi lehet az igazság...

Már számos alkalommal értekeztem a politikai szekértáborokról. Megvan a helyük a politikában, a művészetben, a közéletben, mindenhol. Magyarországon évtizedek óta nem lehet politikától mentesen kapcsolatokat kialakítani, vagy éppen beszélgetni. Hol az előző rendszer árnyékában mindenki James Bondnak érezte magát, ha a rendszert bárhogy kritizálni merte, hol most, emberek a székükhöz vannak tapadva és felvették a szemellenzőt, hogy előre tudjanak menekülni. Mindkettőnek megvan a szépsége, de sajnos azt látom, hogy a helyzet fokozódik. Az egyik politikai oldalon azt mondják, hogy valósítsd meg magad, itt a lehetőség.

A művész embereknek az NKA, a filmeseknek a Filmalap, a kkv-nek a különböző állami hitelprogramok és sorolhatnám... A másikon ott áll mindenki outsiderként, aki erkölcsileg nem tartja saját magával összeegyeztethetőnek, hogy pénzt fogadjon el. Olyan ez, mint Puzsér Róbert szabadságharca Hajdú Péterrel. Hiába ott a kezében a távkapcsoló és a lehetőség a váltásra, elkezdett sivalkodni, mert nem tudta saját magával összeegyeztetni a műsort. 

Szóval itt állunk két attitűd között, hogy kívülről tudjuk szemlélni a folyamatokat. Mielőtt belemennénk, arra kérek mindenkit, hogy próbáljuk értelmezni is a dolgokat ahelyett, hogy a politikai szemellenzőt felkapnánk és fullba tolnánk a demagógiát. Annak idején a blog is azért jött létre, mert elegem lett abból, hogy ebben az országban már mindenki Dr. Habil-Debil és úgy akar vitatkozni, hogy nem fogadja el, hogy esetlegesen a másiknak is igaza lehet. Mindenki megpróbál a komplikált és szofisztikált kérdésekre egyszerű választ adni, ami nem létezik, csupán a demagógia szintjén. Ahogyan én is elfogadom, hogy 2010 után nem azonnal jött a gazdasági növekedés, de be kell látnunk, hogy akkor léptünk rá a gázpedálra, amikor a Lehman Brothers begyújtotta a bombákat. 

2010 után a Fidesz kormány elkezdett rálépni a növekedési... nem... az Európai Unió által kínál felzárkóztatási alap lehívásának útjára. 2018 végéig ömleni fog a pénz a gazdaságba. A mostani "startupper" generáció már úgy nő fel, hogy pontosan látja, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak. Norvég alap, uniós pénzek, egyéb kuratóriumok és testületek által kiírt források. Utóbbiakat természetesen amíg emberek osztják ki és nem a kis zöldek, addig mindig lesz ok a korrupció gyanújára. Az ismeretségi körömben lévő pályázatírók közül bárkit megkérdeztem, mindenki eldicsekedett vele, hogy Ő bírálja a Norvég pénzeket, valamint olyan okosságokat tud belekeverni a pályázati anyagba, hogy tuti megkapjuk a pénzeket. Ezt egészen az elutasító határozatig el is hittem.

Sajnos így hitelesen kiskátét nem tudok írni, de egy biztos... Magyarországon az előtérben lévő cégek 99%-ról meg lehet mondani szinte teljesen biztosan, hogy ki a tényleges tulajdonosa. Én azt gondolom, hogy Magyarországon két meghatározó figura van. Csányi Sándor és Orbán Viktor. Csányi hatalmát meghatározni igazán egyetlen befolyás barométer sem tudja, mégis szerintem az Ő hatalma néhol még meg is haladja Magyarország miniszterelnökének hatalmát. Egy ilyen helyzetben a bankár társadalom lábrázva szalad össze, de Csányi volt az egyetlen, akkor abban az időben nyugodt tudott maradni. Gyurcsány sokáig a hatalmát akarta fitogtatni azzal, hogy magán jellegű kérések és lobbikat elutasította, de ahogyan a hatalma megingott, már ez sem volt teljesen szent. 

Visszatérve a fősodorhoz, alapvetően Magyarországon, ha nem kérsz sokat, megkaphatod. Nyerhetsz támogatást, indulhatsz tendereken, csinálhatsz mindent, de csak akkor, ha tudod a mértéket. Ez itt nem az Egyesül Államok, ahol az álmaidat tudod megvalósítani. Nálunk egy kkv-nek el kell fogadni, hogy kkv. A nagy mézes bödönhöz egyszerűen nincs hozzáférése szinte senkinek. Olyan ez, mint a Szent Grál. Mindenkinek kell az örök élet, de senki nem kaphatja meg. Ahogyan régen Johnny Gold énekelte: "Szeretnéd egyszer megfogni a kezem! DE NEM!". 

Szóval van egy Mészáros Lőrincünk, aki olyan sebességgel írja alá a nevét a papírra, mint a villám. Olyan körülmények között él, amire egy átlag embernek még akkor sem lenne lehetősége, hogyha Szent István uralkodásától kezdve dolgozna minden egyes nap. Szinte már teljesen átlátszó a játék, ami vele folyik és a fideszesek szemében is elég komoly szálka. Mindamellett, hogy alig lehet a dolgot védeni, már egy ország mondja, hogy a király meztelen. De vajon tényleg az? Ha belegondolunk, hogy a másik oldalon hányan szeretnék lebuktatni ezt a játékot és hány olyan, vérre és dögszagra kiéhezett MSZP-s politikus van, aki reggeltől estig ezen pörög, már valószínűleg bizonyítva lett volna a téma. Ami sajnos az egészet beárnyékolja, azok Mészáros Lőrinc nyilatkozatai. Amikor elmondta, hogy a sikereit a másodsorban a miniszterelnöknek köszönheti Isten után, valamint, amikor elmondja, hogy ásványvizet szoktak iszogatni.

Ami viszont rendkívül leír mindent: Még évekkel ezelőtt, a parkolópályára került L. Simon László, aki már a Fidesz számára is vállalhatatlanná vált, emlékeim szerint az ATV-n elmondta, hogy a politikus feladata, hogy képviselje és megrendeléseket vigyen a mögötte álló köröknek. Olyan szinten tűnt el a videó, hogy már nem is találom. Erre mondják, hogy eszem f@szom megáll?