Kósa Lajost megszállta a szentlélek
Kósa Lajos a Fidesz egyik legfontosabb alapembere. Egy olyan alapító tag, aki szinte bármit csinálhat, hiszen az Őt hallgató közönség már megtanulta, nem igazán lehet komolyan venni, ha papír nélkül nyilatkozik.
Kósa rendszerint akkor kerül elő, mielőtt kollégái kellő eurót vásároltak. Ilyen alkalmakkor átengedik a megyehatáron és nemes egyszerűséggel hagyják papír nélkül beszélni. Ilyenkor barokkos körmondatokban megpróbálja mondandóját a legnagyobb részletességgel átadni. Ezzel nem lenne semmi probléma, csak éppen ne kérdezzenek közbe. Egy kérdés és megállt a tudomány. Kósa ekkor a legsebezhetőbb. Ezt az állapotot rendszerint ki is használják a szemfüles riporterek, akik minden alkalommal életük riportját próbálják megcsinálni.
Hősünk az az ember, akire egyszerűen már nem lehet haragudni, hiszen Ő az a fajta, esetleg ember, aki ilyen alkalmakkor rendszerint erővel próbál fellépni, leplezve ezzel azt, hogy bizonyos szellemi magasságban már nem tudja megvédeni sem magát, sem pedig álláspontját.
A dalban Chris Norman önvallomásként, egy már-már felnőtt fiatalember szerepében tudatja a világgal, hogy 24 évet élt a titokzatos Alice szomszédságában. Lírai módon kifejezve hallhatjuk a dalban, ahogy hősünk vére ott összpontosult ahol még soha, a titkolt hölgyet pedig már nem csak az eszével, hanem a kezével is szeretné már szeretni. 24 év után tehát elérkezettnek látta az időt arra, hogy szerelmet valljon szíve választottjának. Fantáziálása végén pedig visszatérünk a valósághoz és szembesülünk vele, hogy Alice már nem lakik a szomszédban. 
Újságírói háttérrel, jobb oldali meggyőződéssel, aktív politikai munkával itt az a célom, hogy a politikát, illetve annak háttérfolyamatait értelmezni tudjuk. Esettanulmányokkal, aktuális elemzésekkel fogok jelentkezni, hogy egy komplex képet kapjatok arról, hogy mi folyik körülöttünk. Minden cikkemet igyekszem a lehető legrövidebben megírni, hogy még véletlenül se vegyen el egy-egy cikk öt percnél többet az életetekből.