Napok óta ömlik a szenny a médiából. A csúcsra járatott álszentség, képmutatás és irigység az egész történetet már olyan szinten lucskossá tette, hogy az egész nemcsak követhetetlen, hanem gyomorforgatóvá is vált. Igen, Hornyák Tibor ügyéről beszélünk, aki, mialatt az Erzsébet-táborokat koordinálja, a családját a közelben, luxus körülmények között üdülteti.

Hornyák Tibor egészen alacsony szintről dolgozta fel magát a kabinetvezetői posztra. Közben a versenyszférában is kipróbálta magát. Életpályának csúcsán pedig most az alábbi helyeken dolgozik az alábbi fizetésekért: 

• Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány főtitkár - 2 millió
• Erzsébet táborok Kft. - Ügyvezető igazgató - 0 forint
• Magyar Alkotóművészeti Közhasznú nonprofit Kft. - Projektvezető - 750 ezer forint

Előrebocsájtom, hogy Hornyák Tiborról már hallottam a sajtón kívül is, személyesen nem ismerem. Ennek megfelelően elképzelhető, hogy ki fog hullani pár csontváz hullani a szekrényből, mégis a sajtóhírek most másról szólnak. Az adott helyzet az, hogy az egyesület Zánkán táboroztatja a hátrányos helyzetű, szegény sorsú gyermekeket az Erzsébet-táborokban Hornyák felügyelete mellett.

Mivel már év elején tudvalevő volt, hogy a család nyarának ideje alatt Hornyák dolgozni fog, januárban úgy döntöttek, hogy Monoszlón kivesznek egy luxus villát, ahol valamivel több, mint egy hónapon át fognak tartózkodni. Így a család nyaral, Ő dolgozik és mindenki örül. A nagy idillt pedig egy kedves, a köztájékoztatás tüzétől hajtott újságíró a táborral együtt úgy felborította, ahogyan az a nagy könyvben meg volt írva. Egyik nap ugyanis az egyik újságíró autóba pattant és követte hazáig Hornyákot. Nem kell Einsteinnek lenni ahhoz, hogy egy utca-házszám kombóval a kezében segítségül hívja a Google-t és leleplezze ezt a "világméretű cionista, illuminátusok által vezérelt összeesküvést". Legalábbis a legnagyobb facebook oldalon valami hasonló kommentet olvastam a kedvenc oldalamon, a Chemtrail rajongói csoportban. Így lepleződött le, hogy Google segítségével megtalált ingatlan bérleti díja naponta 110.000 forint. Ettől pedig a bal és jobboldalon egyaránt mindenki lábrázást kapott és megindult a háború, hogy ki tudja legjobban angyali ruhában, legájtatosabb arccal becukrozni az ördögöt. A legtöbben pedig, hogy minél magasabb legyen az összeg, amivel szennyezni lehet a fejeket, számológépet ragadtak. Így kijött, hogy a ház bérleti díja 3,8 millió forint lehetett. MENNYI?!?! Bármikor bejöhet...

Most pedig a Google helyett rántsuk elő a JPÉ-t, azaz a Józan Paraszt Észt. Hornyák 2,75 millió forintot keres havonta, ami 33 millió forintot jelent egy évben. Hogy a számokkal tisztában legyünk, meg kell jegyeznem, hogy a KSH adatai szerint egy átlagos magyar családnak 3 millió forintos megtakarítása van, 1,2 millió forint értékű autót használ. Ha csak itt leragadunk, akkor láthatjuk, hogyha Hornyák lenne a Kalkuttai Teréz anya leszármazottja, vagy a szelleme megszállná őt, akkor 12 magyar család vagyonát duplázhatná meg havi fizetéseiből. 

Nem mondom, hogy Hornyák életében nem lopott pénzt, mert nem voltam ott minden lépésénél. Ahogyan mondani szoktuk, nem tudjuk, hogy a hal iszik-e a tó vízéből, de megvan rá a lehetősége. Jelen esetben feltételezzük, hogy emberünk tisztességesen jár el és azért a 33 millióért dolgozik. Amit most mondani fogok, azért talán a világ magyarságának ellenségévé fogok válni, de nagyvállalati környezetben 2,75 millió forint egy alsó vonalas fizetés. A szakértelmet, a professzionális munkavégzést, illetve a nagyméretű rendszer irányítást bizony meg kell fizetni. Sok ismerősöm azzal a mondattal kezdett el fröcsögni, hogy ez az összeg túlzás, túl sok, miért nem lehet kevesebb pénzzel megcsinálni... Dehogynem, meg lehetne csinálni. A hódmezővásárhelyi Hajdú Jánosné szerintem örömmel csinálná 90 ezer forintért is. Csak a videó tanúsága szerint ránézésre megállapítható, hogy azt sem tudja hol kezdje a munkát. 

Egy család életében, ahol mindkét fél dolgozik (most a liberálisok kedvéért a meleg, néger, arab családokat is ide érthetjük), a nyaralásra szánt pénz, a teljes éves kereset maximum 10 százalékáig szokott felmenni. Hornyák esetében ez a kedvezményekkel és diszkontokkal, amit kapott, egészen pontosan 3,3 millió forintot tett ki. Vehetett volna még egy autót, egy komplett családot felzárkóztathatott volna, de Ő a családjára költötte azt a pénzt, amivel szabadon rendelkezhet. Utóbbi pedig egy nagyon fontos megállapítás volt. Szabadon rendelkezhet a keresetével. Ha Hornyák a 3,3 millióért bérelhető villájából pornókastélyt csinál és otthon playboyként kezdi el tengetni munka után az életét, akárcsak Dan Bilzérian (valljuk be őszintén azért erre kevés esély van a fotók tanúsága szerint), ahhoz sem lenne semmi közünk. 

A hideg kiráz attól az álszent magatartástól, amit amúgy a saját politikai közössége is megpróbált képviselni. Budai Gyula, aki amúgy sajtóhírek szerint a legtöbbet kereső politikus volt '12-ben, például kiállt és elmondta, hogy elfogadhatatlan, hogy amíg Zánkán, gyermekek tömegei emeletes ágyakon alszanak és két szobára jut egy fürdőszoba, addig ő Monoszlón luxus körülmények között üdülteti a családját. Ez a magatartás pedig véleményem szerint még Júdástól is életidegen lenne. Saját politikai közösségébe tartozó személyt nyilvánosan megtámad úgy, hogy a sajtó egy időben arról volt híres, hogy mennyi pénzt lapátol haza.  

De visszatérve arra, hogy más 90 ezerért is elvégezné Hornyák munkáját... C'est La Vie, valaki dolgozik és előbbre jut, valaki pedig leáll Lázár Jánossal vitatkozni és az elrontott életének keresi a felelősét. Ilyen a kapitalizmus, ilyen a piacgazdaság. Erőszakkal nem lehet senkit kényszeríteni arra, hogy egy munkát elvégezzen. A kérdés pedig jogosan merül fel: Mit kellett volna kezdenie a pénzével? Tartogassa öreg korára? Osztogassa el a vagyonát és menjen vallási zarándokútra, hogy jobb keresztény legyen? 

Be kellene fejezni végre az áskálódást, az álszerénységet és elfogadni, hogy már nem abban a rendszerben élünk, ahol kényszeríteni lehet az embereket. Hornyák kapott egy pozíciót, a munkáját látszólag becsülettel elvégzi. A marketing jó, a gyerekek örülnek, az országnak jót tesz a program. Hol a hiba? Nem lenne több értelme annak, hogy inkább a jót lássuk meg a dolgokban ahelyett, hogy nekiállunk ilyen alattomos, sunyi eszközökkel egymást ócsárolni?