Az utóbbi hetekben a Tisza Párt vezetőjét, Magyar Pétert körülvevő lehallgatási botrány robbantotta fel a közéletet. A pártelnök állítása szerint illegális lehallgatások célpontjává vált, irodáit, járműveit, sőt saját otthonát is megfigyelték. Az ügy részeként nyilvánosságra kerültek kompromittáló hangfelvételek, amelyekben Magyar Péter saját támogatóit és párttársait illeti durva, trágár kifejezésekkel. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Magyar zsarolással vádolja volt barátnőjét, Vogel Evelint, aki állítólag a hanganyagokat is terjesztette. A botrány nemcsak politikai szinten, hanem a közvéleményben is óriási hullámokat vetett. Vajon miért csinálta? Csak nem azért, mert valamit el kell tussolni a barátainak némi készpénzért cserébe? 

A közelmúltban napvilágra került ügy Polyák Gábor, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára körül nemcsak személyes, hanem rendszerszintű problémákra világít rá a magyar felsőoktatásban. Az Index cikke szerint Polyák Gábor olyan mértékben hozott megkérdőjelezhető döntéseket doktori címek odaítélésében, amely jogosan vet fel erkölcsi és szakmai kérdéseket.

Donald Trump újraválasztási kampányának egyik legfontosabb üzenete a világbéke megteremtése. Az egykori amerikai elnök hangsúlyozta, hogy képes véget vetni a világ legégetőbb konfliktusainak, köztük a közel-keleti válságnak és az orosz-ukrán háborúnak. Bár sokan szkeptikusan fogadják Trump állításait, mások szerint éppen egy olyan pragmatikus politikai vezetőre van szükség, aki nem fél drasztikus lépéseket tenni a béke érdekében.

Ahogy közeledünk 2025-höz, a világpolitikai térkép új vonásokat ölt, és Magyarország egyre jelentősebb helyet foglal el rajta. Annak ellenére, hogy Nostradamus és a különféle modern „jósok” apokaliptikus előrejelzései nem igazolódtak be, Donald Trump újra elfoglalta az Egyesült Államok elnöki székét. Ez a változás nem csupán az amerikai politikában, hanem globálisan, különösen Magyarország számára is új lehetőségeket teremt.

Donald Trump kommunikációs stratégiája a modern politikai kommunikáció egyik legjelentősebb innovációjának számít. A korábbi politikai normákra fittyet hányva, Trump radikálisan új megközelítéseket alkalmazott, amelyek megváltoztatták a politikai közbeszédet, és példát mutattak a világ számos vezetőjének számára világszerte. Magyarországon, ahol a politika szintén erőteljes kommunikációs kampányokra épül, érdemes megvizsgálni, milyen tanulságokkal szolgálhat Trump módszere, illetve érdemes észrevenni a párhuzamokat.

A minap volt egy hosszabb beszélgetésem német barátaimmal. Minden nyáron újra átélik a rendszerváltás előtti szovjet-német álmot, és megjelennek az egyik kempingben, ahol régen nyugat-német rokontalálkozó volt. 

Kelet-németekről lévén szó, nagyjából tudják, mi a hasonlóság köztünk és meg tudják érteni, mi az, amikor a kemény munkának nincs akkora eredménye, mint pár száz kilométerrel arrébb. Beszélgetésünk kiindulópontja egy pár héttel korábbi filmélményem, a "Good bye Lenin" adta. Spoiler nélkül a film teljesen jól bemutatja – szatirikusan -, hogy mit jelentett az, amikor valaki hittel és meggyőződéssel építette a rendszert, majd ez a hit, amit képviselt mindent átívelően beégett az agyába. 

40 év eltelt, már a mai 30 évesek is betöltötték a 70-et, Hosszú Katinka pedig bőven túl van az élsportoló karrierje összes fénypontján és ekkor megjelenik a Budapesten megrendezésre kerülő Olimpián a rajtnál. A 76 éves Cseh László és volt sportoló barátaik már a sétabotot égnek emelve szurkolnak Kati néninek, aki bemelegítés és megfelelő kondíció híján csúfos vereséget szenved a fiatal csillagok mögött... Na, valahogy így látom én Fiala Jánost és a "Kelj fel Jancsi!" névre hallgató műsorát. 

Ha valaki még nem élt volna akkor - vagy nem emlékezne -, azoknak elmondom, hogy a Calypso Rádió a Magyar Rádió (MR) regionális kereskedelmi csatornája volt 1989 és 2002 között. Egyike volt az első, Magyarországon működő kereskedelmi rádióknak, egyik nagy sztárja pedig Fiala János volt. A mai napig emlékszem, amikor munka közben hallgattam. Egy, a karrierje csúcsán járó, hihetetlenül felkészült, nagyon jó riporter volt. Műsora ideje alatt elfelejtettük, hogy milyen országban is élünk, mert objektív volt és az akkori viszonyok között rendkívül haladó gondolkodású. A Calypso rádió után - lehet ez csúnya lesz -, teljesen elfelejtettem Fiala Jánosnak a nevét is, mígnem a 2013-as Média Korrektúra Konferencián részt nem vettem egy "Fenegyerekek" kerekasztal beszélgetésen, nézőként. Az embert, aki a Calypsoban zseniális dolgokat alkotott, megkeseredett, sértett figuraként láttam viszont, de már akkor feltűnt egy dolog, ami Fiala Jánosban azóta is fellelhető. Ez a végtelenül nagy bizonyítási vágy, ami abban nyilvánul meg, hogy már most a saját örökségét szeretné megteremteni. Ez a kérdéskör felveti az alapvető személyiségfejlődésünk kérdését, mely szerint egy férfi alapvetően hatalmat, rendkívül sok pénzt és elismertséget akar elérni ebben a szakmában. Ha ez nincs meg, akkor jön a pénz szeretete. Ha ez sem jön össze, akkor jön a hihetetlen energiákkal történő önmegvalósítás, ami minden irányba elkezdi lökni az embert és úgy, mint elszabadult hajóágyú, lő összevissza. Saját magára úgy hivatkozik ezen időszakban, hogy "engem régen a sarkos, nagyon igaz és nagyon téves gondolataimért szerettek meg az emberek és lettem megkülönböztethető".

Vannak helyzetek, amikor hallgatni arany és sokkal bölcsebb az ember, ha inkább kevesebbet beszél, de annál többet cselekszik. Egy török mondás úgy tartja, "Nyelvednek féke – fejed mentsége". 

Mire is gondolok? Nem sokkal ezelőtt kitört a szomszédunkban egy proxy háború, ami két nagyhatalom véres játéka egy múló nemzet sírján. Ha feltesszük a következő kérdéseket: "Miért nő az infláció? Miért kell többet fizetnünk a boltban? Miért kell többet dolgozni egységnyi termékért?" Mindre az a válasz: "Hát, tudod, kitört a háború, ezt hozta magával..."

A választás Magyarországon eldöntötte, hogy nem akarunk negyedik szexuális forradalmat és az összetákolt  - titkosszolgálati - összefogás sem az, amit megálmodtunk magunknak. Adott egy karizmatikus vezető, Orbán Viktor, aki ma ebben az országban a nagybetűs politikát képviseli és egészen egyszerűen nem volt ellenfele. Az átgondolt és kiművelt, stabil üzenetei rendre szemben álltak az ellenzéki, nyugati ideológiát sulykoló kampánytémáival. Az Osváth Zsolt féle szerencsétlenek, akik a meleg Szent István királyként színre léptek, mind elbuktak és ne legyen semmi kétségünk... Nem fognak elmenni... Vagy, ha most el is mennek, nagyon gyorsan rá fognak jönni, hogy a szabad szerelmet és szabad szexet hirdető Nyugat nem attól olyan menő, hogy amíg nálunk a gyerekek a Farkasokkal táncolót nézik, addig náluk a Táncosokkal farkalót, hanem attól, hogy egy lagymatag cukormáz, amit látnak belőle. Nem, sehol nem egyszerű megélni és sehol nem egyszerű érvényesülni. Négy év pedig sok idő ahhoz, hogy a kedves emigráns aspiránsok észbe kapjanak és gyorsan hazajöjjenek, újra szivárványszínű forradalmi hangulatot generálni a tangás kollégákkal. 

Borkai egy fekete hattyú effektus? Hetente lesz ilyen ügy? Mi történik ebben az országban?

Ahogyan valamennyien, jöttem hazafelé a napi hajtásból, de ez a mai nap valahogy más volt. A Borkai ügy kirobbanása óta izgat a téma és folyamatosan az jár a fejemben, hogy mit gondolhat minderről a „keményen dolgozó kisember”.