Túl vagyunk a világ első számú, szinte minden európai és ahhoz közeli nemzetiség dalversenyén. Pápai Joci dalát pedig egy olyan műsorba kvalifikáltuk, ahol a politika és nemi hovatartozás sokkal előbbre való, mint a dal, amit kiviszünk. Egy ilyen versenyben megint győzött a már oly sokat emlegetett "buzilobbi". 

Évek óta figyelemmel kísérem az Eurovíziókat. Be kell vallanom, magyarkodás -ez a szó elég divatos a ballibek körében- ide, vagy oda én minden alkalommal a magyarokra szavaztam. Évről-évre büszke vagyok arra, hogy egy ilyen rangos eseményen képviselheti valaki a hazánkat és eddig úgy láttam, hogy Ádok Zoli (41) minősíthetetlen műsorán és Péter-Szabó Szilvia (34) hamis éneklésén kívül eddig nem igazán hoztak szégyent a hazájukra a magyar színekben indulók. Két évvel ezelőtt a verseny még tisztának volt mondható, hiszen akkor még száz százalékban a nézői szavazatok döntötték el a versenyt. Akkor még úgy érezhettük, hogy népek versenyeznek egymással és nemzetek támogathatnak egy-egy, számukra közel álló produkciót.

Május 15-én, 11 órakor találkozott Bayer Zsolt és liberális ellentábora egymással egy kávé erejéig. Egy korszakalkotó kiegyezés történt és kiderült, hogy mindkét fél tud kultúrember módjára beszélni egymással. Azt gondolom, hogy a mai délelőtt az év beszélgetése volt. A tartalom és a konklúzió már lényegtelen, hiszen már az, hogy a felek elfogadták egymás meghívását és leültek egy asztalhoz beszélni, példa értékűnek minősíthető.

A helyszín egy kis, budai étterem volt, a Tabán Gösser. Egy, maximum húsz fő befogadására kialakított étterem előterében összegyűlt körülbelül ötven ember. Klíma, szellőzés nélkül, zárt ablakok mellett, hatvan fokban, sikerült megszervezni a beszélgetést. Mikor már mindenki fején, hátán, lábán folyt az izzadtság, a média munkatársai elfoglalták a legjobb helyeket, kiderült, Gulyás Márton tíz percet késik. Újabb aszalódás. 11:15-kor megérkezett Gulyás Márton, akivel teljes lett a Berkecz Balázs (együtt-össze-vissza), Jurák Kata (újságíró), Dojcsák Dalma (TASZ), Széll Bernadett (Jäg... bocsánat, LMP), Bayer Zsolt, Stumpf András (Mandíner, HVG) alkotta csipet-csapat. 

Élvezettel figyelem a Fidesz ifjúsági szervezetének munkáját és életét. Nagyon várom, hogy termeljenek már ki egy olyan gyereket aki média, munka, valamint közélet kompatibilis. Sajnos ilyet nem láttam még egyet sem.

Mialatt írom ezt a cikket egy egészen mozgalmas héten vagyunk túl. a Fidesz ifjúsági tagozat a tele plakátolta a képviselői irodaházat mindenféle matricákkal, amin Simicska Lajos  feje díszelgett. A Nógrád megyei Fidelitas elnökség aktivizálta magát és kiállt sajtótájékoztatót tartani a semmiről és az egész ország rajtuk röhög. Ez utóbbi kettő pedig egészen jól reprezentálja a célok, kilátások, ideológia nélküli ifjúsági szervezetet. Ahogyan azt még az előző cikkben is leírtam, sajnos a Fidesz úgy kezeli a fiatal szavazókat, mintha nem is léteznének. Tart egy töketlen ifjúsági szervezetet, amiben a harctérre kiállított vezetők arra nem képesek, hogy három mondatot egymás után lenyilatkozzanak. 

Alapvetően ez nem egy kormányellenes blog. Célja csupán az, hogy elkezdjünk gondolkodni és azt lássuk ami ott van és ne azt, ami láttatva van. Szégyen, ami most történik és politikai kampány kommunikációként folyik most Magyarországon. Ki a felelős ezért? Kik ülnek ott, ahol nem kellene? 

Lehel László körül már egy ideje forró a talaj. Sorra állnak nyilvánosság elé azok a magyar újságírók, akik valamilyen rejtélyes körülménytől fogva fel lettek jelentve az észak-koreai rezsimnél. Talán Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője volt, talán nem, de a gyanú árnyéka elég rendesen rákerült. 

Lukács Csabának, a Magyar Nemzet újságírójának mondhatni lételeme az utazás, valamint az újságírás. Boldog ember, hiszen ötvözni tudta a kettőt, mégis ez okozta majdnem a vesztét. Észak-Koreában ugyanis megfordult már jó pár alkalommal. Tette ezt mindaddig, amíg egy hajszálon függött az élete, ugyanis egy alkalommal regnáló hatalom fülébe került, hogy Magyarországon bemutatja mindazt, amit kint látott annak csupasz valójában. Véleményét pedig soha nem leplezte egy előadásában sem. Büntetése vagy azonnali halál, vagy pedig alsó hangon 15 év közmunka lett volna, ha a szerencse nincs vele. (Hogy a nagyokat idézzem: "a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor") Nem sokkal korábban így járt Vujity Tvrtko is, aki hasonló módon lett feljelentve a "kedves vezér" embereinél. Senki nem értette mi történhetett, egészen eddig. 

Az ügynöklisták és ügynökakták kiléte, megléte, valamint feltételezett tartalmuk évek óta borzolja a magyar közvéleményt. Mindenki tudni szeretné mi van bennük, leszámítva azokat, akik az alkotók soraiban ülnek. Nem érdekes, hogy '89 óta a téma kapcsán pont ott van a döntés lehetősége, akik a legvégsőkig képesek elmenni, csak maradjon titokban a kis múltjuk?

Mint tudjuk, Magyarországon az Állambiztonsági Szolgálatoknál régen dolgozók nevére örök bélyeg került. Ügynök. Régen a rendszer alapját a megfélemlítés jelentette, valamint azon jelentések, amelyekből mazsolázva a regnáló hatalom el tudta dönteni, hogy kiket kell kiiktatni azon egyének soraiból, akik veszélyesek lehetnek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég volt templomba járni, vagy vásárolni egy színes televíziót, vagy levágni egy disznót vidéken. Az ügynökök jelentései ezerrel pörögtek és mindenki amolyan James Bondnak érezhette magát, aki ott volt.

Hetek óta hallgatom az agy nélkül élő MSZP-s barmoknak az álláspontját, mely szerint fizessenek a gazdagok és kapjon pénzt a sok idióta, aki otthon veri a nem létezőjét és vár a segélyre. Ezek tényleg ekkora barmok? Hol és miért hibás az MSZP elképzelése?

Az MSZP új kampánystratégiája szerint Botka - Rolexes - László azt mondja, hogy fizessenek a gazdagok. Az én felfogásom szerint a vagyon megfoghatatlan és akár órákon belül eltüntethető. Volt, nincs... Egy szó mint száz bárki bármit mond, az a vagyon ami jelenleg Magyarországon van. Továbbá az a vagyon, amit az oligarchák/ milliárdosok hazahoztak a külföldi adóparadicsomokból, ugyanúgy vissza is tud menni. Persze értem én az alapkoncepció szerint akinek nincs, az úgy várja ezt az intézkedést, mint a koldus az ötszázast, de egy dolgot elfelejtenek az agy nélkül élő MSZP-sek. Akinek most van pénze, annak két pillanaton belül papíron már nincstelen lesz.

2010 óta egy olyan kormányzat áll a hatalmi ágak tetején, amely magát nem csak nemzetinek mondja, de politikájának középpontjában elvileg a választók érdekeinek maximális kiszolgálása áll. Nem vitatom, nem kérdőjelezem meg, de vannak, akik mégis. Mi a helyzet velük?

Barok Eszter egy hazai blogger, akinek Eszter's offtopic blogja egészen sokszínűvé vált. Alapvetően ő az a blogger, aki a szubjektív blogolást a véleményformáló hírportálok szintjére emelte. Középpontban a közélet és a női témák állnak, blogját pedig inkább egy magazinnak hívhatjuk. 

Ahogyan a felvezetőben is írtam, Eszter egészen ügyesen űzi a modern kori egyszemélyes újságírás műfaját. Van véleménye és azt nem veti véka alá, a legfontosabb pedig, hogy a tollat is jól forgatja. Mielőtt ténylegesen felkapnám a szopóálarcot, le kell szögeznem, hogy bár a stílus és a retorika tetszik, a lendülete imponál, nem értek egyet azzal az iránnyal, amit képvisel.

Bayer Zsolt blogjában, a Bádogon egy egészen érdekes bejegyzés látott napvilágot. A Magyar idők szerzőjének, Lovas Istvánnak a cikkére reagált, de valójában egy egészen komoly médiacunamit indított útnak. Mi is volt valójában ezt a bejegyzés?

---- Ha nem olvastad volna: CIKK ----

Ez kell nekünk?

Most nem egy érettségi tételt szeretnék kidolgozni azzal a címmel, hogy értelmezzük a költőt, hanem át akarom veletek gondolni mégegyszer, hogy mi volt ez. Az alap probléma adott. Lex-CEU törvény, több tízezres tömeg az utcákon (mindenki mást becsül, de a 20-50 ezer között lehet valahol az igazság). A pillanat hevülete és a tömegben elszabaduló indulatok mámora pedig olyan kirohanásokat generáltak, amelyek várhatóan rá fognak égni a tüntetésre.