Barok Eszter egy hazai blogger, akinek Eszter's offtopic blogja egészen sokszínűvé vált. Alapvetően ő az a blogger, aki a szubjektív blogolást a véleményformáló hírportálok szintjére emelte. Középpontban a közélet és a női témák állnak, blogját pedig inkább egy magazinnak hívhatjuk. 

Ahogyan a felvezetőben is írtam, Eszter egészen ügyesen űzi a modern kori egyszemélyes újságírás műfaját. Van véleménye és azt nem veti véka alá, a legfontosabb pedig, hogy a tollat is jól forgatja. Mielőtt ténylegesen felkapnám a szopóálarcot, le kell szögeznem, hogy bár a stílus és a retorika tetszik, a lendülete imponál, nem értek egyet azzal az iránnyal, amit képvisel.

Bayer Zsolt blogjában, a Bádogon egy egészen érdekes bejegyzés látott napvilágot. A Magyar idők szerzőjének, Lovas Istvánnak a cikkére reagált, de valójában egy egészen komoly médiacunamit indított útnak. Mi is volt valójában ezt a bejegyzés?

---- Ha nem olvastad volna: CIKK ----

Ez kell nekünk?

Most nem egy érettségi tételt szeretnék kidolgozni azzal a címmel, hogy értelmezzük a költőt, hanem át akarom veletek gondolni mégegyszer, hogy mi volt ez. Az alap probléma adott. Lex-CEU törvény, több tízezres tömeg az utcákon (mindenki mást becsül, de a 20-50 ezer között lehet valahol az igazság). A pillanat hevülete és a tömegben elszabaduló indulatok mámora pedig olyan kirohanásokat generáltak, amelyek várhatóan rá fognak égni a tüntetésre.

A migráció Európa top 5 központi problémája között szerepel. Míg egyesek a menekültek pártján állnak, mások szeretnék ezt az egész kérdést végérvényesen lezárni. A minap alkalmam nyílt egy egészen hosszú beszélgetést folytatni valakivel, aki benne van a rendszerben és ismeri a titkosszolgálati számokat és információkat. Nézzük...

A következőkben azt fogjuk megnézni, hogy durván 2014-2015 körül hogyan kezdődött ez az egész probléma és mi az, amitől félnünk kell. Az igazság pedig az, hogy ez az egész bevándorlási kérdés nem elsősorban bevándorlás, hanem egy komplett turizmus.

Orbán Viktor tegnap elhintette a Parlamentben, hogy egy új, tárca nélküli minisztert kap a kormányzat, aki kifejezetten a "Paks II." projekt koordinációjáért fog felelni. Az előző postban körbejártuk, hogy egy miniszter milyen előnyökre és juttatásokra tehet szert. Most pedig nézzük a legesélyesebb jelöltet, Dr. Aszódi Attilát. 

A politikai celebképző a rendszerváltás óta rendkívül nagyon sok szereplőt kitermelt. Egy részük a megbízatását követően is felszínen tudott maradni, míg mások vagy eltűntek, vagy megbuktak. Egy viszont - pár kivételével - közös mindben. Aki eddig bekerült a politikába, a tanulmányai szerinti (értékelhető) szakmai múlttal alig rendelkezett. Természetesen voltak, akik kinevezésük előtt az életüket keresték és elmentek egy államtitkári megbízatás előtt biztosításokkal házalni, de alapvetően senki sem jött a piacról.

Bombaként robban a hír, hogy a Paks II., mint a kormány első számú projektjei között futó kiemelt beruházás külön, tárca nélküli minisztert fog kapni. Miért jó ez nekik, miért jó ez nekünk?

Mielőtt belemennénk a részletekbe, nézzük meg, hogy miért olyan menő dolog, ha az ember lánya, vagy fia miniszteri kinevezést kap. A következő juttatási csomagot markolhatja (275/2015. (IX. 21.) Korm. rendelet):

Adott egy törvény, amit 24 óra alatt vertek át az országgyűlésen, mellőzve minden előzetes vitát és egyeztetést. Több ezren tüntetnek, de nagy kérdés, hogy ennek a tömegnek hány százaléka tudja, hogy mi is folyik éppen. Ha most rászántok öt percet a cikkre, ígérem, a végén minden kérdésre választ fogtok kapni mindenféle politikai kicsapongás nélkül. 

Csapjunk bele

Adott két ország és két egyetem (senkit ne tévesszen meg a hasonlóság, két különálló egyetemről beszélünk) 

• Amerikai Egyesült Államok - CEU
• Magyarország - Közép-Európai Egyetem

Tegnap kora délután be kellett szaladnom az irodába. Autóval durván egy 15 perces menet az egész, mire a legnagyobb csúcsforgalomban is kijutok a külvárosba. Tegnap mindez ~80 perc volt, a napomat pedig sikerült úgy hazavágni, ahogy csak lehet. 

Évek óta beette magát Budapestre az a körmönfont, nagyszabású marketing kampány, amit futóversenynek nevezünk. Több ezren kimennek a Ligetbe, felkapják a Telekom logóját, majd a végén a vizet és az ingyen virslit csapkodva örülnek annak, hogy egy, pár kilométer lefutása miatt mekkora életmód váltáson megy át a nép. Egy ilyen szombati napon Budapest teljes közlekedése megborul és ott tartunk, hogy azért kell áttervezni útvonalakat, mert pár ember a hídon akar szaladgálni. 

A minap egy egészen érdekes beszélgetést folytattam egy barátommal. Bejelentette, hogy egy hosszabb időre Németországba fog költözni, mert elég gyorsan elege lett abból, ami történik körülötte. A legvelősebb mondatát, ha jól idézem a következő volt: "Ha nem megyek el, meghalok". 

Janival rendkívül jó a viszonyunk egymással. Napi, bizalmas kapcsolatban vagyunk, de a jövő heti költözése még engem is meglepett. Mint a későbbiekben kiderült, őt sem kevésbé. Kerek, párás szemekkel találkoztunk a Duna Plázában és még mindig nem tudom felfogni, hogy három-négy (repülő 1 óra, várakozás stb. 2 óra) óra távolságra leszünk egymástól. Hiányozni fog. Mielőtt szétfolyna a kijelző a lucskos nyáltengerben inkább arról beszélnék, hogy miért megy el Magyarországról. 

Napok óta élvezhetjük azt a pornófilmet, amelyben Soros György, mint a világ 29. leggazdagabb emberét mélytorkoztatja a Magyar Kormány. Úgy tűnik a bármennyire is erős anyagból készült a felcsatolható dildónk, egyre jobban hajlik, ahogy Soros ellen próbál állni.

A szexuálisan túlfűtött lead lehetne akár egy Kovi requiem is, mégis valamilyen szempontból igaz, bármennyire abszurdnak is tűnik. Már jó ideje azon a véleményen vagyok, hogy a Magyar Kormánynak kiemelt erőforrásokat kellene megmozgatnia annak érdekében, hogy Soros György teljes, 0-24 órás titkosszolgálati védelem alatt álljon. Mondhatni szinte minden fideszes politikusnak ez lenne az érdeke, hiszen Soros nélkül a teljes kommunikáció meghalna.