Március 15... Valakinek egyet jelent egy szürke munkaszüneti nappal. Mások ilyenkor büszkeségük teljében érzik át magyarságuk eget rengető tényét, míg a tahó baromarcúakból, idiótákból verbuvált füttyhadsereg ki fog vonulni tönkretenni mások ünnepét. 

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Alapköve annak, hogy mi, magyarok csak 10 millióan vagyunk, de büszkeségünk és kitartásunk mégis kiemel bennünket a többi nép közül. Ez az a nap, amikor több százmillió forint értékben öltöztetjük fel a fővárost nemzeti színekbe és egy napot az évből annak szentelhetünk, hogy számot vessünk magyarságunkról, elmélyedjünk identitásunkban és végre merjünk büszkék és nagyok lenni. Mindemellett sajnos annyira könnyű megfeledkezni a méltóságunkról, mégis ez az egyetlen, ami valójában a miénk, az utolsó darabka, ami megmarad nekünk, ami szabaddá tesz bennünket az ünnep hevületében. 

Hujber Feriről valószínűleg egy ország gondolja azt, hogy elment az esze. A minap két interjúban is előadta teóriáját arról, hogy Jézus valójában nem halt meg, mindössze egy színjáték történt. Bár ez egy politikai blog, néha muszáj foglalkozni a közélettel is. Hujber Feri ugyanis két napra az ország legjobb kommunikációs és marketing szakembereit meghazudtolva hackelte meg a médiát. 

Pörgetem a facebook falamat és azt látom, hogy az ismerőseim döntő többsége felháborodva posztolja a Hujber Ferencről szóló indexes, 444-es publikációkat, melyekben hol az elmeállapotát, hol pedig józanságát vonják kétségbe. Valójában pedig csak három fajta ember nem veszi észre a szavak jelentését: aki vallási fanatikus, aki idióta és agy nélkül él, illetve az, aki a hülyeségében annyira biztos, hogy még reklámozza is (vagyis agy nélkül él). 

Szóval ott tartottunk, hogy Hujber besétált a TV2 reggeli műsorába és elmondta, hogy

Azt állítom, hogy Jézus Krisztus színész volt. De nem ő halt meg, hanem egy tízéves kisfiú.

Mészáros Lőrinc mindamellett, hogy a politikai sztárképző egyik legismertebb alanya, talán az ország egyik legmegosztóbb szereplője is egyben. Ebben a cikkben arról fogok értekezni, hogy miért van oligarchákra szükség, valamint miért és hogyan lehet megvédeni Őt a támadásoktól. 

Kezdjük az elején és lépjünk vissza három lépést. Ki az a Mészáros Lőrinc? Felcsúti nagyvállalkozó, aki szegény gázszerelőként mert egy nagyot álmodni és eldöntötte, hogy kiszakad a pénztelenségből. Igen-igen, Mészáros Lőrincet sem kergették annak idején az asztal körül, hogy egye meg a kaviáros kenyeret. Mint helyi, felcsúti vállalkozó elég közeli kapcsolatba került a miniszterelnökkel, valamint annak gazdasági köreivel, többek között Simicska Lajossal is. Vállalkozóként, gázszerelőként az évek során eljutott oda, hogy már számos alkalmazottat tudott foglalkoztatni, majd nem sokkal később megtanulta használni elfekvőben lévő kapcsolatait. 

From: beus@polska.pl
To: viktor@fidesz.hu
Subject: Elég legyen...

Szia Viktor!

Remélem tudod, hogy elég komolyan csalódtam Benned múlt héten... Megbeszéltük, hogy azt az újgazdag idegesítő Tuskot nem fogod megszavazni a Tanács elnökének. Ezzel szemben elkezdtél emberkedni a bizottságban. Vágom, hogy haverok vagytok, de, ha harc, akkor legyen harc.

Te is tudod, hogy nem lehet nemi életet élni és szűznek is maradni. Én, vagy Tusk, döntened kell. Eddig barátok voltunk, de most megtanulod milyen a női bosszú. Kezdjük úgy, hogy jövő héten nem megyünk el a kis ünnepetekre. Jövő héten még az is lehet, hogy Soros Gyurkát meghívjuk egy kis lengyel körútra, hogy érezd a szeretet.

Komolyan azt hitted, hogy szórakozhatsz velem? Na, majd meglátjuk... Még nem késő bocsánatot kérni...

Beata Szydło

(A levél a képzelet műve. Bármi egyezés a valósággal csak a véletlen műve...)

Kósa Lajos a Fidesz egyik legfontosabb alapembere. Egy olyan alapító tag, aki szinte bármit csinálhat, hiszen az Őt hallgató közönség már megtanulta, nem igazán lehet komolyan venni, ha papír nélkül nyilatkozik.

Kósa rendszerint akkor kerül elő, mielőtt kollégái kellő eurót vásároltak. Ilyen alkalmakkor átengedik a megyehatáron és nemes egyszerűséggel hagyják papír nélkül beszélni. Ilyenkor barokkos körmondatokban megpróbálja mondandóját a legnagyobb részletességgel átadni. Ezzel nem lenne semmi probléma, csak éppen ne kérdezzenek közbe. Egy kérdés és megállt a tudomány. Kósa ekkor a legsebezhetőbb. Ezt az állapotot rendszerint ki is használják a szemfüles riporterek, akik minden alkalommal életük riportját próbálják megcsinálni.

Hősünk az az ember, akire egyszerűen már nem lehet haragudni, hiszen Ő az a fajta, esetleg ember, aki ilyen alkalmakkor rendszerint erővel próbál fellépni, leplezve ezzel azt, hogy bizonyos szellemi magasságban már nem tudja megvédeni sem magát, sem pedig álláspontját.

1976-ot írunk, amikor Chris Norman lírai önvallomással felérő dala, a Living Next Door to Alice megjelent. Röpke 41 évet kellett várnunk arra, hogy Chris Norman öröksége megjelenjen egy magyar politikai párt kommunikációjában.

A dalban Chris Norman önvallomásként, egy már-már felnőtt fiatalember szerepében tudatja a világgal, hogy 24 évet élt a titokzatos Alice szomszédságában. Lírai módon kifejezve hallhatjuk a dalban, ahogy hősünk vére ott összpontosult ahol még soha, a titkolt hölgyet pedig már nem csak az eszével, hanem a kezével is szeretné már szeretni. 24 év után tehát elérkezettnek látta az időt arra, hogy szerelmet valljon szíve választottjának. Fantáziálása végén pedig visszatérünk a valósághoz és szembesülünk vele, hogy Alice már nem lakik a szomszédban. 

Annak érdekében, hogy a következőkben feltűnő témák érthetőek legyenek mindenki számára, első bejegyzésemben szeretnék egy kis körképet készíteni a hazai politikai palettáról. Első körben a jobboldalt fogjuk megnézni.

Magyarországon a politikai élet elég rohamosan rendeződik évről-évre. Hol feltűnik egy-egy depresszióba esett fekete angyal, hol egy letűnt korszak unokája írja ki magát botrányos megjegyzéseivel a politikából, ezzel biztosítva, hogy ne maradjunk téma nélkül. 

Jobboldal, baloldal

Annyira szép ez a két szó: Jobb és bal. Jing és Jang. Starsky és Hutch. Vili bácsi és Magdi anyus. Két oldal, középút nélkül, ami megosztja a társadalmat mióta az eszünket tudjuk, (vagy éppen amióta elveszítettük). A fejlett társadalomban mindkettőt úgy használják, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, de Magyarország még ebben is eltér. 

Mi a különbség a román és a magyar ember között?

Mindkettő eladná az anyját is, de a román le is szállítja...