Korábban már cikkeztünk arról, hogy a Momentum Mozgalom titkos tanácsadóját felfedte a párt alelnöke, Soproni Tamás. Mindezen állításunkat alátámasztja az is, hogy Chris Norman áprilisban nagyszabású budapesti koncertre készül. Nem különös?
Mészáros Lőrinc mindamellett, hogy a politikai sztárképző egyik legismertebb alanya, talán az ország egyik legmegosztóbb szereplője is egyben. Ebben a cikkben arról fogok értekezni, hogy miért van oligarchákra szükség, valamint miért és hogyan lehet megvédeni Őt a támadásoktól.
Kezdjük az elején és lépjünk vissza három lépést. Ki az a Mészáros Lőrinc? Felcsúti nagyvállalkozó, aki szegény gázszerelőként mert egy nagyot álmodni és eldöntötte, hogy kiszakad a pénztelenségből. Igen-igen, Mészáros Lőrincet sem kergették annak idején az asztal körül, hogy egye meg a kaviáros kenyeret. Mint helyi, felcsúti vállalkozó elég közeli kapcsolatba került a miniszterelnökkel, valamint annak gazdasági köreivel, többek között Simicska Lajossal is. Vállalkozóként, gázszerelőként az évek során eljutott oda, hogy már számos alkalmazottat tudott foglalkoztatni, majd nem sokkal később megtanulta használni elfekvőben lévő kapcsolatait.
From: beus@polska.pl
To: viktor@fidesz.hu
Subject: Elég legyen...
Szia Viktor!
Remélem tudod, hogy elég komolyan csalódtam Benned múlt héten... Megbeszéltük, hogy azt az újgazdag idegesítő Tuskot nem fogod megszavazni a Tanács elnökének. Ezzel szemben elkezdtél emberkedni a bizottságban. Vágom, hogy haverok vagytok, de, ha harc, akkor legyen harc.
Te is tudod, hogy nem lehet nemi életet élni és szűznek is maradni. Én, vagy Tusk, döntened kell. Eddig barátok voltunk, de most megtanulod milyen a női bosszú. Kezdjük úgy, hogy jövő héten nem megyünk el a kis ünnepetekre. Jövő héten még az is lehet, hogy Soros Gyurkát meghívjuk egy kis lengyel körútra, hogy érezd a szeretet.
Komolyan azt hitted, hogy szórakozhatsz velem? Na, majd meglátjuk... Még nem késő bocsánatot kérni...
Beata Szydło
(A levél a képzelet műve. Bármi egyezés a valósággal csak a véletlen műve...)
Kósa Lajos a Fidesz egyik legfontosabb alapembere. Egy olyan alapító tag, aki szinte bármit csinálhat, hiszen az Őt hallgató közönség már megtanulta, nem igazán lehet komolyan venni, ha papír nélkül nyilatkozik.
Kósa rendszerint akkor kerül elő, mielőtt kollégái kellő eurót vásároltak. Ilyen alkalmakkor átengedik a megyehatáron és nemes egyszerűséggel hagyják papír nélkül beszélni. Ilyenkor barokkos körmondatokban megpróbálja mondandóját a legnagyobb részletességgel átadni. Ezzel nem lenne semmi probléma, csak éppen ne kérdezzenek közbe. Egy kérdés és megállt a tudomány. Kósa ekkor a legsebezhetőbb. Ezt az állapotot rendszerint ki is használják a szemfüles riporterek, akik minden alkalommal életük riportját próbálják megcsinálni.
Hősünk az az ember, akire egyszerűen már nem lehet haragudni, hiszen Ő az a fajta, esetleg ember, aki ilyen alkalmakkor rendszerint erővel próbál fellépni, leplezve ezzel azt, hogy bizonyos szellemi magasságban már nem tudja megvédeni sem magát, sem pedig álláspontját.
Eltelt egy nap, sikerült megemészteni a tegnapi cikket. Akit megbántottam, remélem feldolgozta, így tiszta fejjel, mehetünk balra. Mielőtt belemennénk a pártok elemzésébe, vissza kell lépnünk egy lépést, hiszen vannak itt még fontosabb témák is.
A baloldali sztárképző és a Való Világ között elég nagy hasonlóság van alap esetben, de most inkább az éhezők viadalának 20. epizódját láthatjuk. Több, mint hét éve annak, hogy a baloldalon lévő szereplők „éheznek” és úgy kell nekik egy M5 metró projekt, mint egy falat kenyér, hogy a projekt 80%-ból fel tudják már tőkésíteni a pártjaikat. Nem mintha ebből a szempontból találnánk fehér bárányokat, hiszen egyik sem jobb a másiknál. Viszont nem mindegy, hogy a lopásba belepusztul-e egy gazdaság, vagy csak a növekedés tetején lévő marzs van megvámolva.
1976-ot írunk, amikor Chris Norman lírai önvallomással felérő dala, a Living Next Door to Alice megjelent. Röpke 41 évet kellett várnunk arra, hogy Chris Norman öröksége megjelenjen egy magyar politikai párt kommunikációjában.
A dalban Chris Norman önvallomásként, egy már-már felnőtt fiatalember szerepében tudatja a világgal, hogy 24 évet élt a titokzatos Alice szomszédságában. Lírai módon kifejezve hallhatjuk a dalban, ahogy hősünk vére ott összpontosult ahol még soha, a titkolt hölgyet pedig már nem csak az eszével, hanem a kezével is szeretné már szeretni. 24 év után tehát elérkezettnek látta az időt arra, hogy szerelmet valljon szíve választottjának. Fantáziálása végén pedig visszatérünk a valósághoz és szembesülünk vele, hogy Alice már nem lakik a szomszédban.
Annak érdekében, hogy a következőkben feltűnő témák érthetőek legyenek mindenki számára, első bejegyzésemben szeretnék egy kis körképet készíteni a hazai politikai palettáról. Első körben a jobboldalt fogjuk megnézni.
Magyarországon a politikai élet elég rohamosan rendeződik évről-évre. Hol feltűnik egy-egy depresszióba esett fekete angyal, hol egy letűnt korszak unokája írja ki magát botrányos megjegyzéseivel a politikából, ezzel biztosítva, hogy ne maradjunk téma nélkül.
Jobboldal, baloldal
Annyira szép ez a két szó: Jobb és bal. Jing és Jang. Starsky és Hutch. Vili bácsi és Magdi anyus. Két oldal, középút nélkül, ami megosztja a társadalmat mióta az eszünket tudjuk, (vagy éppen amióta elveszítettük). A fejlett társadalomban mindkettőt úgy használják, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, de Magyarország még ebben is eltér.
Mi a különbség a román és a magyar ember között?
Mindkettő eladná az anyját is, de a román le is szállítja...
A kormanyzoo.blog.hu oldalt közel másfél éve regisztráltam be. Az ok elég kézenfekvő volt... Már akkor láttam, hogy valami nem jól megy ebben az országban. Nincs rend, nincs értelem. Nem a politikában, hanem a fejekben. Egyszerűen ott tartunk, hogy egy teljesen elbutított társadalomban élünk, ahol a nép értelme elveszett és nem látnak tisztán az emberek.
Újságírói háttérrel, jobb oldali meggyőződéssel, aktív politikai munkával itt az a célom, hogy a politikát, illetve annak háttérfolyamatait értelmezni tudjuk. Esettanulmányokkal, aktuális elemzésekkel fogok jelentkezni, hogy egy komplex képet kapjatok arról, hogy mi folyik körülöttünk. Minden cikkemet igyekszem a lehető legrövidebben megírni, hogy még véletlenül se vegyen el egy-egy cikk öt percnél többet az életetekből.
Teszem majd mindezt néha viccesen, vagy megbotránkoztató formában, de minden esetben megpróbálom a KISS elvét követni, vagyis keep it simple and stupid. Korábban vezettem már GoldenBlog versenyre jelölt, top listás blogot is, de a nevem ebből a szempontból nem lényeges, ezért maradok Kevin.
1.: Neked szól a blog, ha:
2.: A blog nem Neked szól, ha:
Most, hogy tisztáztuk a szerepeket és rájöttél, hogy Te azon kevesek csoportjába tartozol, akiknek ezt a blogot szánom, ideje belecsapni a közepébe és tovább olvasni a cikkeimet.